tárgy A: 1495 targh, thargh (Neumann: Registrum 1629., 1686.); 1590 Targy (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 154); 1723 tárjomhoz (NySz.) J: 1 1495 ’pajzs; ostromtető; ácsolt ágyúvédmű | Art Schild; Sturmdach’ (↑); 2 1590 ’cél, céltábla | Ziel(scheibe)’ (NySz.); 3 1748 ? ’az, amire v. akire vmely tevékenység v. érzelmi állásfoglalás irányul | Person, Sache, auf die sich die Handlung richtet’ # (NSz.), 1750 ’ua.’ (NSz.); 4 1793/ ’művészi előadás, alakítás témája | Thema einer künstlerischen Darstellung’ (NSz.); 5 1806 ’az a mondatrész, amelyre a mondatban kifejezett cselekvés irányul | Akkusativobjekt’ (NSz.); 6 1831 ’élettelen dolog; használati cikk, holmi eszköz | Ding, Gebrauchsgegenstand’ # (NSz.) Sz: tárgyalat 1776–1821 Tárgyalatja ’elintézés | Erledigung’ (NSz.) | tárgyal 1789/ tárgyal ’céloz, irányoz | zielen’ (NSz.); 1806 [sz.] ’megbeszél | besprechen’ (↑) | tárgyilagos 1833 tárgyilagos (Fogarasi: Műsz. Objectum a.) | tárgytalan 1840 tárgytalan ’tárgy nélküli | gegenstandslos’ (NSz.) | tárgyatlan 1841 tárgyatlanok ’intranzitív | intransitiv’ (Athenaeum 1841. szept. 12.: 501)

Francia  (ófr.) jövevényszó. |  ≡  Fr.  (ófr.) targe ’egy fajta pajzs; hordozható fedezék’, – fr. targe ’ovális pajzs’ [< ófrank *targa ’egy fajta pajzs’].  ≋  Megfelelői: ang.  (R.) targe; sp. tarja; ol. targa: ’ua.’. Vö. még lat.  (k.) targa, targea, targia, (h.) targa: ’ua.’.  ⌂  A szóvégi gy (< d'ž) az ófrancia kiejtést tükrözheti; a szó belseji j dezaffrikálódással keletkezett. A 2., ill. a 3. jelentés metonímia. A későbbi jelentések, valamint a származékok nyelvújítási szóalkotások.

☞ MNy. 10: 403; TESz.; EWUng.→ tárcsa