szuszog A: 1598 szuszogy [g-j] (NySz.) J: 1 1598 ’nehezen, szuszogva beszél; suttog, motyog | näseln; flüstern, mummeln’ (↑); 2 1604 ’orrán át hangosan lélegzik | schnaufen’ # (Szenczi Molnár: Dict.); 3 1708 ’haragszik | böse sein’ (RákFLev. 2: 201); 4 1760 ? ’piszmog, bíbelődik; időt tölt, időt húz | herumtrödeln, pusseln; verbringen, die Zeit ziehen’ (NSz.), 1778 ’ua.’ (NSz.)
szuszma × A: 1630 szuszma (NySz.) J: ‹mn› 1 1630 ’tutyimutyi, alamuszi; lusta, tunya | unbeholfen; träge’ (↑); 2 1897 ’hallgatag, szótlan | schweigsam’ (MTsz.) | ‹fn› 1 1897 ’szusz, lélegzet | Atem’ (MTsz.); 2 1897 ’lélek | Seele’ (MTsz.)
szusszan A: 1785 szuszszonni [sz.] (NSz.); 1786 szúszszanással [sz.] (NSz.); 1792 szuszszannyak [n-j] (NSz.) J: 1 1785 ’mukkan | sich mucksen’ (↑); 2 1786 ’egyet szuszog | einmal schnaufen’ (↑); 3 1792 ’rövid ideig pihen | eine kleine Weile ruhen’ (↑); 4 [kedve ~] 1806/ ’kedve szottyan | Lust bekommen’ (NSz.)
szusszant A: 1786 szusszantani [sz.] (NSz.); 1851 szuszantás [sz.] (NSz.) J: 1 1786 ’egyet szuszog | einmal schnaufen’ (↑); 2 1838 ’kifújja magát | sich verschnaufen’ (Tsz.)
szusz A: 1788 Szuszt (NSz.); nyj. szussz (MTsz.) J: 1 1788 ’harag, sértődés | Ärger, Gekränktheit’ (↑); 2 1790 ’lélegzés, lélegzet | Atem’ (NSz.); 3 1838 ’forgószél | Wirbelwind’ (Tsz.); 4 1851 ’erő | Kraft’ (NSz.); 5 1897 ’gőg | Hochmut’ (MTsz.)
szuszakol² × A: 1792 Szuſzakolni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.) J: 1 1792 ’keres, kutat | suchen’ (↑); 2 1870 ’szuszogva csinál | schnaufend etw machen; schnaufen’ (CzF.)
szuszmog × A: 1800 Szuszmogni [sz.] (Márton J.: MNSz.–NMSz.) J: ’piszmog, bíbelődik | herumtrödeln, pusseln’
A szócsalád igéi onomatopoetikus eredetűek. | ⌂ Eredetileg a zajos, nehézkes levegővétel hangját jelenítették meg. A tő a →szuszakol¹ igéével lehet azonos. A palatoveláris párhuzamosság alapján összefügghet a →sziszeg szócsaládéval és a →szöszmötöl igéével is. A végződések különféle igeképzők. A (R.) szusza ’szuszogó; orrhangon beszélő; ügyetlen’ (1675: Kázmér: CsnSz.), (N.) szusza (1875: Nyr. 4: 560), amely a folyamatos melléknévi igenév -a képzőjével keletkezett (vö. →csusza, →hulla stb.) ugyanabból a tőből, arra vall, hogy a tő egykor önálló ige, s így a szócsalád igei tagjainak alapszava lehetett. A ’bíbelődik, piszmog’ típusú jelentések metonimikusan keletkeztek (vö. →szöszmötöl); ezekhez, valamint a szuszog és szusszan 1. jelentéséhez vö. ném. nuscheln ’ua.; érthetetlenül beszél’. A szuszog 3. jelentéséhez vö. →fúj. A szusszan 3. és egyben leggyakoribb jelentése, valamint a →szuszakol² 1. jelentése szintén metonimikus. A szusszan 4. jelentése a →szottyan hatását tükrözheti.
A szuszma relatív fiktív tő származéka. | ⌂ A relatív tőben -m mozzanatos képző csatlakozott az onomatopoetikus abszolút tőhöz (vö. szuszmog). Ehhez járult a folyamatos melléknévi igenév -a képzője; a szó felépítéséhez vö. →buszma. A melléknévi jelentések metonimikusak, akárcsak a 2. főnévi jelentés. ⚠ Az a magyarázat, amely szerint ez a névszó elvonással keletkezett a szuszmálkodik ’lustálkodik; bíbelődik, piszmog’ (1792: Baróti Szabó: KisdedSz.) igéből, kevésbé valószínű, mivel ez az ige minden bizonnyal éppen a szuszma származéka.
A szusz elvonás eredménye. | ⌂ A szócsalád igéiből jött létre. ⊚ Főleg a 2. jelentésében használatos.
A szócsaládhoz még | ∼ Ugyanebből a (relatív, ill. abszolút) tőből való lexémák: (R.) szuszmata ’pipogya, élhetetlen’ (1708: NySz.), ill. szuszakodik ’bíbelődik, piszmog’ (1792: Baróti Szabó: KisdedSz.).
☞ TESz.; Benkő: FiktI. 97; EWUng.→ szuszakol¹, sziszeg, szöszmötöl, szuszimuszi