szundít A: 1784 ſzundít (Baróti Szabó: KisdedSz. 75) J: ’rövidebb ideig, nem mélyen alszik | schlummern’

szundikál A: 1792 ſzundikálni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 219); 1835 szúnydikált (NSz.); 1843 szundokálhassatok [sz.] (NSz.); nyj. szongyikāl (ÚMTsz.) J: ’rövidebb ideig, nem mélyen alszik | schlummern’

szundizik A: 1888 Szondizni [sz.] (NSz.); 1912 szundizni [sz.] (Zolnay–Gedényi); 1962 szundiz; szundizik [▽] (ÉrtSz.) J: 1 1888 ’alszik | schlafen’ (↑); 2 1917 ’álmodik | träumen’ (Kabdebó: Jassz.)

Relatív fiktív tőből keletkezett származékszók. |  ⌂  A -d kezdő-gyakorító képzős relatív tő a palatoveláris párhuzamosság alapján összefügghet a →szenderetesség szócsaládéval. Az abszolút tő valószínűleg onomatopoetikus eredetű, és az alvás közben az orron át kiáramló levegő hangját utánozza. Szorosan összefügg a →szunyik igével. A végződések -ít gyakorító-műveltető képző és különféle játszi gyakorító képzők.  ∼  Valószínűleg ugyanebből a relatív tőből jött létre a folyamatos melléknévi igenév -a képzőjével a (R.) Szunda személynév; vö. 1272/ Zunda  [szn.]  (Wenzel: ÁÚO. 9: 7). A szundi ’szendergő, szundikáló’  (1860: MNyszet. 5: 347);  ’csend; alvás’  (1926: Kálnay–Benkes: Tolv.) feltehetőleg a szócsalád igei tagjaiból keletkezett elvonással.  ⚠  A szundizik igének a cigányból való származtatása alaktani okok miatt kevésbé valószínű, de elterjedését az argóban a hasonló hangalakú és jelentésű cig. sundìjava ’álmodik’ hatása is támogathatta.

☞ Bárczi: SzófSz. szundikál a.; TESz. szundizik a. is; EWUng.→ szenderetesség, szunyik