szulák A: 1533 Sulak (Murm. 1445.); 1577 szulak (KolGl.); 1583 zulák [?✐] (Gombocz E.: BotTört. 129); 1585 Szulák (Cal. 205); 1604 Szuloc (Szenczi Molnár: Dict.); 1708 Szúlák (Pápai Páriz: Dict.); 1775 Salokfű (MNy. 6: 275); 1832 szálank (TudGyűjt. 3: 80) J: 1 1533 ’egy fajta sárgás virágú gyógynövény, lestyán | Liebstöckel’ (↑); 2 1583 ’szántóföldeken gyakori, káros gyomnövény, folyófű | Winde 〈Bot〉’ (↑); 3 1585 ’erdőkben közönséges, felkapaszkodó, szívós szárú cserje, iszalag | Waldrebe’ (↑); 4 1585 ’illatos, a bodzafélék családjába tartozó cserje, lonc | Geißblatt’ (Cal. 781)

Szláv, valószínűleg déli szláv jövevényszó. |  ≡  Blg.  (N.) съ́влак, съ́влек; szbhv. svlak, slak; szln. slak; – cseh  (N.), (R.) svlak: ’szulák’ [eredetileg ’összehúzás’ jelentésben < szláv *sъ [igekötő] + velk- ’húz, von’]. Vö. még cseh svlačec ’szulák’.  ⌂  A magyarban szóhasadás ment végbe a szulák és az ugyanarra az etimonra visszamenő →iszalag között. Az 1., 3. és 4. jelentés metafora az eredeti 2. alapján.  ⊚  Nyelvjárási és növénytani szó.

☞ MNy. 11: 412; Kniezsa: SzlJsz. 514; TESz.; EWUng.→ iszalag, lacsuha