szontyorít A: 1456 k. ʒonchoreÿtÿak [t-j]; ʒonthoreÿtÿak [t-j]; ʒontÿoreÿtÿakh [t-j] (SermDom. 1: 379, 2: 531, 2: 531) J: ’szomorúnak mutat | traurig erscheinen lassen’

szontyolodik A: 1519 megh ʒontýorodanak (JordK. 712); 1527 megh zonttyorodeek [] (ÉrdyK. 515); 1560 k. Zotyorodas [sz.] (GyöngySzt. 2440.); 1621 ſzonkolyodni [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.); 1645 megszontyolodott (NySz.); 1689 meg-szonyolodék (MNy. 8: 176); 1690 szompolyodik (Gyöngyösi: ÖK. 3: 47); 1708 Elſzontyolódni [sz.] (Pápai Páriz: Dict.); 1794 szonkojodni [sz.] (NSz.); nyj. elszuntyolodni [sz.] (MTsz.) J: 1 [ma főleg el~ik] 1519 ’elszomorodik | traurig werden’ (); 2 [el~ik, meg~ik] 1838 ’elálmosodik | schläfrig werden’ (Tsz.); 3 [meg~ik] 1881 ’elszégyelli magát | sich schämen’ (Nyr. 10: 569)

Relatív fiktív tőből keletkezett származékszók. |  ⌂  A relatív tő -r gyakorító képzővel jött létre. Az abszolút tő összefügghet a →szotyog szócsaládéval; a szó belseji n valószínűleg szervetlen járulékhang. A végződések -ít (< -ëjt) műveltető képző, -odik gyakorító-visszaható képző. A szontyolodik számos változatát a szó hangfestő jellege magyarázza; a →szomorú szócsalád hatása is számításba jöhet. Ha a szontyorít és a szontyolodik összefügg a →szotyog szócsaláddal, akkor a jelentések az esés, az ütődés és az elszomorodás metonimikus kapcsolatát tükrözik; vö. kétségbeesik ( ketſegben eſuen [sz.](1495 e.: GuaryK. 40)), továbbá olyan kifejezésekkel, mint a magába zuhan. A szontyolodik az 1. jelentésében (el igekötős formájában) bekerült a bizalmas használatú köznyelvbe. A 2. jelentése azzal magyarázható, hogy a szomorúság gyakran erőtlenséggel jár együtt.  ∼  Nyelvjárási szavak ugyanebből a relatív tőből: szontyolog ~ szontyorog ’szomorkodik’  (1843: MTsz.); (N.) szontyola ~ szontyoli ’szomorú’  (MTsz.).

Bárczi: Htört. 167; TESz. szontyolodik a.; MNy. 91: 74; EWUng. szotyog