szomjú ∆ [5] A: 1372 u./ ʒomÿwſagual [sz.] (JókK. 72); 1416 u./¹ zomiohozandol [sz.] (BécsiK. 4); 1416 u./² ʒ́omiaʒattad [sz.] (MünchK. 31vb); 1493 k. Zomehozeek  [sz.] (FestK. 28); 1493 k. zomehsaagan [sz.] (FestK. 150); 1513 azzomӳsagban [sz.] (NagyszK. 23); 1548 Szomńuhozot [sz.] (NySz.) J: ‹mn› 1372 u./ ? ’szomjas | durstig’ (↑), 1389 ’ua.’ (OklSz.) | ‹fn› 1372 u./ ? ’szomjúság | Durst’ (↑), 1416 u./³ ’ua.’ (AporK. 109) Sz: szomjúság 1372 u./ (↑) | szomjús 1380 Somius [szn.] ’szomjas | durstig’ (MNy. 63: 369) | szomjúhozik 1416 u./¹ (↑) | szomjazik 1416 u./³ zomiazot [sz.] (AporK. 50) | szomjazatta 1416 u./³ zōiazatban ‹hat-i igenév› (AporK. 120) | szomjazat 1416 u./³ ’szomjúság | Durst’ (AporK. 120)

szomj A: 1783 szomja (NSz.) J: 1 1783 ’mohó vágy | Begierde’ (↑); 2 1796 ’szomjúság | Durst’ (Nyr. 37: 405) Sz: szomjas 1798 szomjas (NSz.)

A szócsalád alapja, a szomjú összetett szó. |  ⌂  A mára elhomályosult összetétel eredeti tagolása: az önálló szóként nem adatolt szom ’szomjúság’ + juh ’belső szerv; gyomor’ (→jonh).  ≡  Az előtag örökség a finnugor korból; vö. zürj.  (KP.) śima·l- ’éhes, étvágya van’; votj.  (Sz.) śumem ’éhes’, śumal- ’megéhezik’ [fgr. *śomɜ ’éhség, szomjúság’].  ⌂  Eszerint az összetétel eredetileg ’szomjas gyomor’ jelentésű főnév lehetett; ebből fejlődhetett ki a melléknévi jelentés.

A szomj elvonás eredménye. |  ⌂  A szomjú származékaiból hozták létre.  ⌘  Nyelvújítási alkotás.

☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ jonh, vér-²UN UEW. № 974