szobor [4] A: 1450 Zobros [sz.] [szn.] (OklSz.); 1488 Zobor [szn.] (OklSz.); 1522 Zubor [szn.] (MNyTK. 86: 24); 1604 Szobor (Szenczi Molnár: Dict.); 1763 czobor (NSz.) J: 1 1450 ’oszlop, karó | Säule, Pfahl’ (↑); 2 1604 ’emberi, állati v. más alakot három dimenzióban ábrázoló alkotás | Skulptur’ # (↑); 3 1833/ ’emlékoszlop, síremlék | Gedenksäule, Grabmal’ (NSz.) Sz: szobros 1450 [szn.] (↑) | szobroz 1792 szobrozni [sz.] ’szobrot alkot, szobrászkodik | skulpturieren’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1963 ’várakozva ácsorog | herumstehen’ (Zolnay–Gedényi) | szobrász 1826 Szobrászok (ÉletLit. 1826/4: 261) | szobrászat 1828 szobrászat (TudGyűjt. 12/12: 131)

 Déli szláv jövevényszó. |  ≡  Blg. стобор ’léckerítés, palánk; mellvéd, korlát’; szbhv.  (ószb.) stobor ’oszlop’, (R.) stȍbōr ’udvar, folyosó, bekerített terület’, (Ča) stabar ’cölöp, karó’; szln. steber ’támpillér, oszlop’, (N.) stobor ’oszlop’ [indoeurópai eredetű; vö. óind. stámbhas ’szárfa, oszlop’; óész. germ. stafr ’bot, pálca’; stb.]. Vö. még or.  (e.) стоборие ’oszlopsor’.  ⌂  A szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásához vö. →szoba. A 2. jelentés valószínűleg metonímia. A szobroz származék újabb jelentése tréfás metaforán alapul.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 507; TESz.; EWUng.→ tompa