szivárvány A: 1416 u./² ʒ́ouaꝛuāt (MünchK. 35ra); 1544/ ʃʒauaruan (HoffgreffÉn. I4b); 1559 ʃʒauaruań, ʃʒiuaruant (Székely I.: Krón. 76a, 5a); 1585 Sziuáruany, Szuáruány (Cal. 368, 90); 1643 szeaaruanyáuál (OklSz.); nyj. szivárgyán (MTsz.) J: 1 1416 u./² ’szivacs | Schwamm’ (↑); 2 1533 ’a vízcseppek fénytörése révén látható, ív alakú tünemény | Regenbogen’ # (Murm. 219.); 3 1577 ’szívókút, szökőkútszerű forrás | Pumpbrunnen’ (KolGl.); 4 1585 ’szívócső, szívóeszköz, szivattyú | Saugrohr, -heber, -pumpe’ (Cal. 368); 5 1585 ? ’félkörív, boltív, ívlet épületelem | Wölbungsbogen’ (Cal. 90), 1725 ’ua.’ (MNy. 39: 384)

Relatív fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A relatív fiktív tő, amely a (R.) szivárog, (R.) szivárkozik (→szív¹) tövével azonos, -r gyakorító képzővel keletkezett a →szív¹-ből. A végződés -vány névszóképző. Az 1., 3. és 4. jelentés az alapige ’szív’ jelentésére megy vissza, az 1. jelentés a középkori bibliafordítók újító kísérletezésének eredménye. A 2. jelentés keletkezését az a népi hiedelem magyarázza, hogy a szivárvány, ill. a szivárványon át egy égi mitológiai lény (kecske, ökör) a földről a vizet elszívja; hasonló szemlélethez vö. votj. vujuiś ’szivárvány’, tkp. ’vízivó’; ol.  (vel.) arcumbè ’szivárvány’ (vö. lat. arcus ’ua.; íj ‹fegyver›; hajlat, görbület’ + bibere ’iszik’); szln.  (N.) pijâvka ’szivárvány’ (vö. szláv *pija- ’iszik’) stb.

☞ Nyr. 73: 246; TESz.; NytudÉrt. 92: 168; EWUng.→ szív¹