szirony¹ [4] A: 1138/ ? Cirun [szn.] (MNy. 32: 205); 1405 k. ſiron (SchlSzj. 1579.); 1520 k. Zyrnios [sz.] [szn.] (OklSz.); 1572 Zyrmot (OklSz.); 1577 szirony (KolGl.); 1702 Szirom [szn.] (Kázmér: CsnSz.); 1786 tzirommal (NSz.); 1788 Szironnyájú [szironnya □] [sz.] (NSz.); 1833 k. Szilony (NSz.) J: 1 1405 k. ’hántolt fonóvessző v. vesszőből hasogatott kötözőanyag | Flechtgerte; Bast’ (↑); 2 1520 k. ? ’keskeny (színes) bőrszalag; színes bőrszálakkal való díszítés | schmaler (bunter) Lederstreifen, Lederfaden; Lederstückchen 〈Verzierung〉’ (↑), 1572 ’ua.’ (↑); 3 1621 ’bőrhártya, pergamen | Pergament’ (Szenczi Molnár: Dict.); 4 1788 ’kopoltyú | Kieme’ (↑)

Vitatott eredetű. | 1 Származékszó. |  ⌂  A →szil¹ ’hasít’ igéből -n (~ -ny) névszóképzővel; vö. →bizony, →haszon stb. A szó belseji l > r hangváltozáshoz vö. →kerekedik, →virág stb. Ezt a magyarázatot támogatják a korábbi, hasítással kapcsolatos jelentések. 2 Ótörök jövevényszó. |  ≡  Vö. Kāšγ. sı̈δrïm  ’ostor, korbács’; oszm. sırım ’bőrszíj’; csag. sı̈rı̈m ’öv, szíj’; stb. [< török *sı̈δı̈r ’lehúz, lehasít’]. Ezt a magyarázatot támogatja, hogy a bolgár-törökök (onogurok), akiktől a szót átvehettük, híres szőrmekereskedők voltak; ugyancsak tőlük származik a →ködmön és a →szűcs szavunk is. Ebben az esetben a szó belseji r lehetett az eredeti. A szóvégi mássalhangzó m > n ~ ny fejlődési folyamaton esett át; vö. →hiszen, talán (→talántán) stb. Eszerint a jelentések a bőrre vonatkozó jelölésből indulnak ki (2. és 3. jelentés). ▣  ≁  Nem tartozik ide: R. szerma ~ szirma ’aranyfonál’  (1604: Nyr. 42: 25), amely az oszm. sırma ’ua.’ átvétele.

☞ Gombocz Z.: BTLw.; TESz.; Ligeti: TörK. 349; EWUng.→ szil¹, szirom

szirony² × [4] A: 1708 Szirnyos [sz.] (Pápai Páriz: Dict.); 1802 szironnya [ny-j] (NSz.); 1810 k. Szirogy, Sziroty (MNy. 61: 106); 1818 sziromos [sz.] (NSz.); 1833 Szilogy (Kassai: Gyökerésző 1: 411) J: 1 1708 ’a hónak olvadás után megfagyott felszíne | Harsch’ (↑); 2 1802 ’zúzmara; hódara, daraeső | Rauhreif; Graupelregen’ (NSz.)

Valószínűleg örökség, uráli kori tővel, magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. zürj.  (Sz.), (V.) ćare̮m ’(kemény) jégkéreg a havon’; – jur. sirra ’hó; tél’; szelk. si̮re ’hó’; kam. səre ’ua., hóesés’; stb. [uráli *śarɜ ’(fagyott) hó, jégréteg a havon’].  ⌂  A végződés -n ~ -ny denominális névszóképző; vö. →gyertyán, →kemény stb. A szó belseji i-hez vö. →szil¹, →szil².  ⊚  Nagy területen élő nyelvjárási szó.  ⚠  A lengyelből való származtatása kevésbé valószínű.

☞ FUF. 2: 184; Kniezsa: SzlJsz. 953; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ szárazUN UEW. № 937