szilke × A: 1570/ Szilkének (MNy. 80: 381); 1780 Szélkét (MNy. 71: 253); nyj. szëlke (ÚMTsz.) J: ’széles szájú öblös cserépedény | irdener Topf 〈haupts. zum Essenholen〉’

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A végződés kicsinyítő képző lehet, azonban a megfelelő alapszó hiányában ez a feltételezés nem bizonyítható.

TESz.; EWUng.