szerelem [4] A: [1131–1141/] Serelmes [sz.] [szn.] (OklSz.); 1171 ? Zerem [szn.] (ÓMOlv. 48); [1200 k.] zerelmu (An. 17.); 1372 u./ ʒerelemuel (JókK. 126); 1416 u./¹ zèrèlmn.ᶜ (BécsiK. 196); 1513 zeremnec (NagyszK. 44); 1805 szerelëm (NSz.); nyj. szerelöm (OrmSz.) J: 1 [1131–1141/] ’(fokozott) szeretete vkinek, vminek | Liebe, Vorliebe’ (↑); 2 1416 u./¹ ’buzgalom, igyekezet | Eifer’ (BécsiK. 73); 3 [birtokos személyjellel] 1456 k. ’az a személy, aki a szeretet, szerelem tárgya | Geliebte(r)’ (SermDom. 2: 143); 4 1490 ’nemi vonzódás; nemi kapcsolat | Liebe 〈sexuell〉; Liebesverhältnis’ # (SzalkGl. 184.); 5 [birtokos személyjellel] 1794/ ’az a dolog, amelyre vkinek a fokozott szeretete, szenvedélye irányul | geliebte Sache, Liebstes’ (NSz.) Sz: szerelmes [1131–1141/] [szn.] (↑); 12. sz. vége/ ’kedves, szeretett | geliebt’ (HB.); [1200 k.] ’kedves, szeretetre méltó | liebenswürdig’ (↑); 1829 ’szerelmet érző, kifejező | verliebt’ (NSz.); [személyjellel] 1590 ’szerető | Geliebte(r)’ (NySz.) | szerelmetes 1518 k. zerelmetoͤs ’kedvelt, szeretett | geliebt’ (SándK. 4) | szerelmeskedik 1621 Szerelmeskedni [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.) R: szerelmest 1372 u./ ʒerelmeſt ’örömmel | gerne, mit Vergnügen’ (JókK. 30)
szeret ‹ige› A: 1199 Scereteu [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 200618); 13. sz. eleje/ ſceretev [sz.] (KTSz.); 1416 u./¹ zèꝛèt (BécsiK. 10) J: 1 1199 ? ’rokonszenvet, vonzódást, jóindulatot érez vki iránt | jmdn lieben’ # (↑), 13. sz. eleje/ ’ua.’ (↑); 2 1199 ? ’nemi vonzódást érez vki iránt | jmdm (sinnlich) zugeneigt sein’ # (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (BécsiK. 52); 3 1372 u./ ’〈lelki javakat〉 értékel, elérésükre törekszik | schätzen, werten’ (JókK. 61); 4 1416 u./¹ ’örül vminek, kedvel, szívesen fogyaszt vmit; szívesen foglalkozik vmivel | liebhaben, gern genießen; gern tun’ # (BécsiK. 192); 5 [vmivel ~] 1519 ? ’vmivel ellát, megajándékoz, vmiről készségesen gondoskodik | (mit etw) beschenken’ (JordK. 226), 1525 ’ua.’ (VitkK. 30); 6 [ma csak feltételes módban] 16. sz. ’óhajt, akar; birtokolni kíván | mögen (etw haben od. tun)’ # (Zolnai Gy.: Nyelveml. 257) Sz: szerető 1199 [szn.] (↑); 13. sz. eleje/ ’kedves | liebend’ (↑); 1416 u./¹ ’szerelmi partner | Geliebte(r)’ (BécsiK. 52); 1560/ ’kedvelt, szeretett | geliebt’ (Huny. C2a) | szeretet 1372 u./ ʒeretett (JókK. 10) | szeretes 1372 u./ ʒeretes attÿanak ’szeretett; szeretetre méltó | geliebt; liebenswürdig’ (JókK. 23) | szeretetes 1476 k. ʒereteteſek ’szeretett | geliebt’ (SzabV. 40. sor) | szeretés 1493 k. zeretheͤsewel (FestK. 17) | szeretkezik 1585 ? szeretkeztek ’szeret(ik egymást) | lieben’ (MNy. 75: 510); 1821 szeretkezö́ [sz.] ’vkivel érzéki kapcsolatot létesít | jmdm (sinnlich) zugeneigt sein’ (NSz.); 1833 ’közösül | geschlechtlich verkehren’ (NSz.) R: szeretetest 1474 ʒereteteſt ’örömmel, készségesen | gerne, mit Vergnügen’ (BirkK. 6)
szeret ‹fn› † A: 1229/ ? Sceret [szn.] (VárReg. 360.); 1520 k. zereti (BodK. 1) J: ’szeretet | Liebe’
Származékszók. | ⌂ Az alapszó egy eredeti igenévszó igei értékű tagja lehet, amelynek névszói értékű tagja a →szer². A szócsalád keletkezésének alapja a feltehető alapszó ’csatlakozik vkihez; egymáshoz kapcsolódnak’ jelentése lehetett; vö. még a →szer² ’csoport, csapat, közösség’ jelentését. A végződés -elem névszóképző, -t mozzanatos képző, ill. -t névszóképző. Az eredeti szó belseji ë első szótagbeli hangsúlyos helyzetben nyíltabbá vált; vö. még →szerez. A szócsalád tagjainak jelentései az eredeti 1. jelentésből keletkeztek metaforikus úton. ∼ A (R.) szeretkőzik ’vkivel érzéki kapcsolatot létesít’ (1810: NSz. szeretkőzés a.) a szeret igéből keletkezett a ritkább előfordulású -kőzik gyakorító-visszaható képzővel.
☞ MNy. 56: 318; NytudÉrt. 30: 26; TESz.; Benkő: FiktI. 94; NyK. 78: 286; EWUng.→ majom-, pénz-, szer², szerk, viszont-