szerel A: 1807 fölszerelés [sz.] (Szily: NyÚSz.); 1852 szerelvén [sz.] (NSz.); 1864 fölszėrėl (CzF.) J: 1 [föl~] 1807 ’a szükséges dolgokkal, szerszámokkal ellát | aus-, aufrüsten’ # (↑); 2 [le~] 1852 ’〈hadsereget, ellenfelet〉 lefegyverez, támadásra képtelenné tesz, visszakozásra késztet, szándékától eltérít; 〈katonát〉 a katonáskodás kötelékéből elbocsát | entwaffnen; abrüsten 〈trans.〉’ # (NSz.); 3 [le~] 1865 ’a fölszerelést leszedi | Gerüst wegnehmen’ # (CzF. leszerel a.); 4 1880 ’vmely készülék, műszaki berendezés alkatrészeinek összeállításával, elhelyezésével, szétbontásával, leszedésével foglalkozik | zusammenstellen, auf-, abmontieren’ # (NSz.); 5 1880 ’hangszerel; vmihez hozzáhangol, hozzáalkalmaz | instrumentieren; mit etw abstimmen’ (NSz.); 6 1885 ’〈mozdony〉 üzemanyagot vesz fel | Betriebsmaterial nehmen 〈Lokomotive〉’ (Révész: VasutiSz. Verproviantirungsstation a.); 7 [vkit ~] 1903 ’〈sportban ellenfél játékost〉 támadásban megakadályoz | einem den Ball abnehmen’ # (Bánhidi: Sportny. 265); 8 [le~] 1940 ’katonáskodást, ritkán munkaviszonyt befejez | abrüsten 〈intrans.; Soldat, auch Arbeiter〉’ # (NSz.) Sz: szerelés 1807 ’vmely tevékenységhez szükséges kellékek, eszközök összessége | Ausrüstung’ (↑) | szerelék 1851 szerelékkel ’felszerelés; fegyverzet | Ausrüstung; Bewaffnung’ (NSz.) | szerelvény 1849 szerelvényekből ’berendezés, beszerelt alkatrész | Armatur’ (Religio 1849/39: 312); 1859 szerelvények ’ua.’ (NSz.); 1880 ’vonat | Eisenbahnzug’ (NSz.) | szerelő 1873 szerelő ‹mn-i igenév› (NSz.); 1885 ’gépeket, műszaki berendezéseket javító, karbantartó szakember | Monteur’ (Szily: NyÚSz.)

Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. |  ⌂  A →szer² ’felszerelés, eszköz, szerszám’ szóból -l igeképzővel. Eredetileg főleg igekötős változatait használták.  ⌘  Nyelvújítási szó.  ∼  Idetartozik: szerel ’vmilyen eszközzel v. szerszámmal dolgozik’  (1795: DebrGr. 286), amely ugyanabból az alapszóból, ugyanazzal az -l igeképzővel, de a címszótól függetlenül jött létre.

☞ TESz.; EWUng.→ szer²