szent A: 1156 scentusa [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 238264); 12. sz. vége/ ſzent (HB.); 1863 Szėmmártonnak [szėnt □] [szn.] (Kriza [szerk.] Vadr. 104); 1863 Szöm-Márton [szönt □] (Kriza [szerk.] Vadr. 26) J: ‹mn› 1 1156 ? ’minden földi dolgon felülemelkedő, istennek, isteneknek tetsző | heilig’ # (↑), 12. sz. vége/ ’ua.’ (↑); 2 13. sz. második fele/ ’istennek, isteneknek szentelt | (einem) Gott geheiligt, gewidmet’ (GyS.); 3 1577 ’magasztos, tiszteletre méltó | erhaben, verehrungswürdig’ (KolGl.); 4 1585 ’tökéletességében érinthetetlen, sérthetetlen | unantastbar, unverletzlich’ (Cal. 108); 5 1763 ’egy adott, bizonyos | gewiß, sicher’ (NSz.); 6 1847 ’〈nyomatékosító jelzőként〉 | 〈in verstärkender Funktion〉’ (NSz.) | ‹fn› 1 12. sz. vége/ ’halála után szentté avatott személy | Heilige(r)’ # (↑); 2 1372 u./ ’nagyon jámbor ember | sehr frommer Mensch’ (JókK. 158); 3 [ ~em] 1844 ’drágám, mindenem 〈kedveskedő megszólításként〉 | mein Schatz 〈als liebkosende Anrede〉’ (NSz.); 4 1844 ’〈felkiáltásként v. enyhe káromkodásként〉 | 〈als Ausruf od. milder Fluch〉’ (NSz.) Sz: szentes 1156 [sz.] [hn.] (↑) | szentség 1346 Zenthsegh [hn.] (MNy. 10: 426) | szentséges 1372 u./ ſentſeges (JókK. 1) | szentségesül 1372 u./ ſentſegeſewltetet [sz.] ’szentté avatottá válik | heiliggesprochen werden’ (JókK. 2) | szentségű [csak szókapcsolatban] 1372 u./ ʒentſegew ’emelkedett, szentséges, megszentelt | heilig’ (JókK. 75) | szenteskedik 1771 szenteskedni [sz.] (NSz.) | szentesít 1824 Szentesítsd (MNy. 3: 326) | szentély 1808 Szentély (HazKülfTud. 1808. márc. 30.: 208); 1844 szentélybe (NSz.)
Szláv jövevényszó, valószínűleg a szerbhorvátból vagy a szlovénból. | ≡ Szbhv. svet; szln. svet; – óe. szl. svętъ; szlk. svätý; or. свят(ой); stb.: ’szent; (vmely) istennek szentelt, neki szánt’ [indoeurópai eredetű; vö. óind ęvāntás ’fejlődő, növekvő’; av. spənta- ’szent’; stb.]. ⌂ Nem teljesen világos, hogy a bizánci vagy a nyugati kereszténység szavaként került-e a magyarba. A szó belseji szláv v kieséséhez a magyarban vö. →hála, →kár stb. A szó belseji n vagy arra utal, hogy a szó még a 10. sz. vége előtt, vagy pedig egy bolgáros szláv nyelvváltozatból a 12. sz. végéig került a magyarba; vö. →abroncs, →dorong stb. A melléknévi 5. és 6. jelentés metafora. A főnévi 3. jelentéshez vö. →galamb, →lélek stb.
☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 401; Kniezsa: SzlJsz. 499; TESz.; EWUng.; H.Tóth-Eml. 383→ anyaszentegyház, mindszent, szent-, szentel, szentjánosbogár
szent-
I szentlélek A: 13. sz. eleje/ ſcent leluc (KTSz.) J: ’a Szentháromságban a harmadik isteni személy | der Heilige Geist’ | szentkereszt ∆ A: 1270 Scentkerest [hn.] (Deér–Gáldi: MRom. 1: 249); 1529 e. zent kereztnapÿara (VirgK. 17r) J: ’egy v. több fából készült gerenda, amelyen a keresztény hagyomány és a Biblia szerint Jézus Krisztust megfeszítették és kínhalált szenvedett | das Heilige Kreuz’ | szentírás A: 1372 u./ ʒent ÿraſra (JókK. 95) J: 1 1372 u./ ’szent könyvek, szent irat, Biblia | die Heilige Schrift’ (↑); 2 1753 ’vitathatatlan igazság, irányelv | strenge Richtlinie’ (NSz.) | szentatya A: 1416 u./² Scēt aťa (MünchK. 103vb) J: 1 1416 u./² ’Úristen | Herrgott’ (↑); 2 1529 e. ’pátriárka; egyházatya | Patriarch; Kirchenvater’ (VirgK. 56r); 3 1798 ’pápa | Papst’ (NSz.); 4 1843 ’katolikus pap | katholischer Priester’ (NSz.) | Ilyenek még: szentháromság ’az egy istenben levő három személy | die Heilige Dreifaltigkeit’ (1519: CornK. 30r); szentegyház ’a keresztény egyház | die christliche Kirche’ (1525: VitkK. 21) ’templom | Kirche 〈Gebäude〉’ (1590: ÚSzOkl. 1: 126); szentbeszéd ’hitszónoklat, prédikáció | Predigt’ (1823: NSz.)II szentjobb A: 1326/ S. Jog [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 668); 1587 Zenthiob [hn.] (Suciu: DicTr. 2: 128); 1897 Szent jobb (PallasLex.) J: ’Szent István király bebalzsamozott jobb keze mint relikvia | die rechte Hand des Königs Stephan des Heiligen als Reliquie’III szentigaz A: 1763 szent igaz (NSz.) J: ’tökéletesen, megkérdőjelezhetetlenül igaz, helyes | völlig wahr, ganz wahr’
Összetételi előtag, azonos a →szent szóval. | ⌂ Az 1. csoport összetételei latin mintára alkotott tükörfordítások; vö. lat. (e.) spiritus sanctus, sancta crux, scriptura sacra, pater sanctus; az összetételek egy része e szószerkezetek analógiás hatására keletkezhetett. A szentjobb jelöletlen birtokos jelzős alárendelő összetétel, amelynek előtagja Szent István királyra vonatkozik; az összetétel régi volta csak helynévi adatok alapján bizonyítható. A szentigaz-ban a nyomatékosító szereppel bíró előtag jelentése ’egészen, igazán, nagyon’.