szenderetesség † A: 1372 u./ ſendereteſſegevel (JókK. 2) J: ’(lelki) békesség, nyugalom | Seelenfrieden’
szenderelet † A: 1456 k. ʒendereleth (SermDom. 1: 268) J: ’békesség, nyugalom | Frieden, Ruhe’
szenderedik A: 1527 el zoͤndoͤroͤdoͤt volna (ÉrdyK. 638); 1528 elzenderedec [▽] (SzékK. 312); 1802 szendered (NSz.); 1805 szëndërëdik (NSz.) J: 1 [ma főleg el~ik] 1527 ’〈könnyű álommal〉 alszik, szunnyad, elalszik, elszunnyad | (ein)schlummern’ (↑); 2 [meg~ik] 1531 ’elcsodálkozik, elámul | erstaunen’ (ÉrsK. 160)
szenderít ∆ A: 1683 szenderítsed [?✐] (Thaly: Adal. 1: 133); 1805 szëndërít (NSz.) J: 1 1683 ’álmosít; 〈könnyű〉 álomba merít | schläfrig machen; einschläfern’ (↑); 2 1806/ ’nyugtat, csillapít | beruhigen, besänftigen’ (Kazinczy: Lev. 4: 330)
szendereg [1] A: 1788 Szendergö́ [sz.] (MNy. 5: 315); 1805 szëndërëg, szëndërg (NSz.); nyj. szöndörög (Bálint: SzegSz.) J: ’szunnyad(ozik), szundikál | schlummern’
szenderül A: 1821 szenderül (MNy. 3: 273); 1870 szendėrül (CzF.) J: 1 [ma főleg el~] 1821 ’〈könnyű〉 álomba merül, elalszik | einschlummern, einschlafen’ (↑); 2 1856 ’csillapodik, megnyugszik | sich beruhigen, sich legen’ (NSz.); 3 1859 ’szunnyad(ozik), szundikál | schlummern’ (NSz.)
Származékszó egy relatív fiktív tőből. | ⌂ A relatív tő két szakaszban jött létre az abszolút tőből: előbb -d kezdő-gyakorító képzővel, majd -r gyakorító képzővel. A -d képzős relatív szótő a palatoveláris párhuzamosság alapján összefügghet a →szundít szócsalád tövével. Az abszolút tő valószínűleg onomatopoetikus eredetű, és feltehetőleg összefügg a →szunyik-kal. A főnevek szóvége -et névszóképző + -s melléknévképző + -ség névszóképző, ill. -l gyakorító képző + -et névszóképző. Az igék szóvége gyakorító-visszaható, műveltető, gyakorító, visszaható igeképző. Tekintve, hogy az abszolút tő az alvás közben az orron át kiáramló levegő hangját érzékelteti (vö. →szundít), a szócsalád tagjainak eredetibb jelentése valószínűleg a ’szundít, szundikál’. Az olyan jelentések, mint a ’nyugalom’, ill. ’megnyugtat’ valószínűleg erre a jelentésre mennek vissza. Az is lehetséges, hogy a szócsalád főnevei tulajdonképpen tudatos szóalkotással keletkeztek. A szenderedik 2. jelentése metonimikus lehetett, a hasonlóság alapja az ’elalél a csodálkozástól’ jelenség. – A (R.) szenderik ’szendereg, szundikál; nyugszik’ (1808: NSz.) kései adatoltsága és elszigeteltsége miatt inkább elvonás lehet a szócsalád igei tagjaiból, mintsem a relatív szótő lexémájaként megjelenő alapige. A szender ’szendergés, félálom’ (1805: NSz.), de vö. Szender ’‹csillagnév›’ (1800: NSz.), ’szenderek’ (1873: Ballagi M.: MNyTSz.) nyelvújítási elvonás a szócsalád igéiből.