szemerkél A: 1784 szemerkélek (NSz.); 1863 Szimirkál, Szömörkél (Kriza [szerk.] Vadr. 518); 1870 szėmėrkél (CzF.); nyj. szëmërkell (ÚMTsz.) J: 1 1784 ’szemelget, válogat; kotorász, keresgél | klauben, auslesen; kramen’ (); 2 1792 ’〈eső〉 csepereg | rieseln, tröpfeln’ (Baróti Szabó: KisdedSz. Lanyházni a.)

szemereg [1] A: 1807 Szemergő [sz.] (Kreszn.); 1832 Szemereg (Kreszn.); 1863 Szėmėrėgni [sz.] (Kriza [szerk.] Vadr. 518); nyj. szömörög (Bálint: SzegSz.) J: 1 1807 ’〈eső〉 csepereg | rieseln, tröpfeln’ (); 2 1863 ’〈forrás〉 buzog, előtör | quellen, sprudeln’ ()

Származékszó. |  ⌂  Az alapszó valószínűleg a szemel ’szemezget, válogat’ (→szem ’gabonaszem, szemecske, darabka’). Mindkét szó végződése gyakorító képző. A szó belseji l > r hangváltozáshoz vö. →kall, →kerekedik, kórál (→kórász) stb. Az egykori nyelvjárási szavak később átkerültek az irodalmi nyelvbe.  ∼  Más névszóképzővel keletkezett idetartozó szavak: szemergél ’csörgedezik, folydogál’  (1838: Tzs.); (R.) szemercsél ’szemenként válogat, kotorászik’  (1863: Kriza [szerk.] Vadr. 518); (N.) szemetel ’szitál ‹az eső›’  (TESz.).

Bárczi: SzófSz.; NyIrK. 2: 199; TESz.; EWUng. szem