szel A: 1138/ ? Sele [sz.] [szn.] (MNy. 32: 132); 1395 k. ʒeleth [sz.] (BesztSzj. 1264.) J: 1 1138/ ? ’egyenes irányban, simán vág; egy keskeny kis darabot levág | schneiden; abschneiden’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1780 ’vmely közegben gyorsan, simán, akadálytalanul halad | durchfurchen, pflügen’ (NSz.); 3 1817 ’vhol átmegy; vmit keresztez | durchqueren, kreuzen’ (NSz.); 4 [főleg pofon ~, nyakon ~] 1847 ’üt, ver | übers Ohr hauen, ohrfeigen’ (NSz.) Sz: szelet 1395 k. ’szelet, filé | Schnitte’ (↑) | szeletel 16. sz. vége szeletőljed meg (Radvánszky: Csal. 3: 38) | szelvény 1819 szelevény ’földművelési mesterségszó | Fachw des Ackerbaus’ (Kreszn.); 1832 szelvény ’profilmetszet | Profil, (Quer)schnitt’ (NSz.); 1857 ’papírszelet; értékpapír szelvénye | Kupon, Abschnitt; Segment’ (Szily: NyÚSz.)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (FL.) sil- ’vág, metsz’; osztj.  (V.) sül- ’(fel)nyit; felvág ‹halat›’; zürj.  (V.) će̮lal- ’vág, metsz’; votj. č́ali̮šti̮- ’karót hegyez’; cser.  (KH.) šelä- ’leszúr, szétszakít, szétvág’; finn säle ’faforgács, szilánk’, (N.) säli- ’(szét)hasít’ [fgr. *śälä- ’vág, metsz’].  ⌂  Eredetileg bizonyára onomatopoetikus jellegű volt. A 2. jelentéshez vö. hasít (→hasad), a 3. és 4. jelentéshez vö. →vág.

☞ NyK. 32: 267; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ natúrszelet, szil¹UN UEW. № 948