szelemen × A: 1135 ? Ʒelemen [szn.] (MNL (OL) Dl. 206809); 1209 Zelemen (Wenzel: ÁÚO. 11: 91); 1395 k. ʒelomom (BesztSzj. 538.); 1550 k. zelemeǹ (KolGl.); 1669 ſzeleméneken (MNy. 69: 426); 1805 szelemën (NSz.); nyj. szëlemen (ÚMTsz.) J: 1 1135 ? ’gerenda, különösen tetőszerkezeti gerenda | Pfette’ (↑), 1250 ’ua.’ (OklSz.); 2 1209 ’hegytető, hegygerinc | Bergrücken’ (↑)

Jövevényszó egy déli szláv vagy nyugati szláv nyelvből. |  ≡  Szbhv. sljeme, šljeme ’tetőszerkezeti gerenda’, (Kaj) sleme ’ua.; hegytető, hegygerinc’; szln. sleme ’tetőszerkezeti gerenda’; szlk. slemä ’ua.’, slemeno ’ua.; hegytető, hegygerinc’; le. ślemię ’tetőszerkezeti gerenda’; stb. [szláv eredetű; vö. még lett salmene ’szalmafedél, szalmatető’; litv. šelmeny͂s ’tető v. ablak oromzata; hosszú erkély’].  ⌂  A magyarba átkerült alak *slě-. A szó belseji n vagy arra utal, hogy a szó még a 10. sz. vége előtt, vagy pedig egy bolgáros szláv nyelvváltozatból a 12. sz. végéig került a magyarba; vö. →gerenda, →péntek. A csak középkori adatokban előforduló 1. jelentés szóföldrajzi okok miatt kaj-horvát eredetű lehet. Az építőipari szakszóként élő 2. jelentés esetében az átadó nyelv nem határozható meg.

☞ Melich: HonfMg. 136; Kniezsa: SzlJsz. 496; I.OK. 10: 161; EWUng.; H.Tóth-Eml. 383