szeleburdi A: 1767 szeleverdi (NSz.); 1776 szele-verte (NSz.); 1784 ſzeleburdi (Baróti Szabó: KisdedSz. 34); 1792 szeleberdik (NySz.); 1793 szelepurdénak (NSz.); 1798 szeleburgyi (NSz.); nyj. szelevárgyi (ÚMTsz.) J: ’szeles, hebehurgya, kapkodó | windig, schusselig, strudelköpfisch’ #
Játszi szóalkotással keletkezett összetett szó. | ⌂ Az előtag: →szél² valószínűleg -e birtokos személyjellel. A →szél² ’meggondolatlan, szeles; széllelbélelt’ jelentéskörbe tartozó kifejezésekhez vö. széllelbélelt ’ua.’ (1748: NSz.); vö. még szeles ’ua.’ (→szél²). Az utótag származékszónak tűnik, és összefügghet a →bumfordi, →lecsperdi stb. utótagjaival. Az összetétel utótagjához vö. még eszelő burdia ’mindent jobban tudó, okoskodó, tudálékos’ ( (1571 k.: Nyr. 32: 417); (N.) kalaburdi ’szeles, hebehurgya’ (MTsz.). A szeleverdi, szelepurdé, szelevárgyi változatok valószínűleg népetimológián alapulnak.
☞ TESz.; EWUng.→ bumfordi, hebehurgya, lecsperdi, szél²