szegfű¹ † A: 1395 k. ʒek phew (BesztSzj. 351.); 1405 k. ʒeg fiw (SchlSzj. 855.); 1493 Zekfy (OklSz.); 1690 szeg-fuͤvet (NSz.) J: ’szegfűszeg | Gewürznelke’

szegfűszeg A: 1833 szegfűszeg (Társalkodó 1833. jan. 19.: 23); 1847 Szegfűszeg (NSz.) J: ’egy trópusi fának fűszerként használt, megszárított, illatos bimbója | Gewürznelke’ #

Összetett szó. |  ⌂  A szegfű¹: a →szeg³ ’szög, cövek’ + →fű¹ ’fű, gyógynövény’ szavakból áll, jelzős alárendelő összetétellel keletkezett. A megnevezés alapja a szegfűszeg bimbóinak a szöghöz hasonló alakja. A jelentésekhez vö. lat.  (k.) clavellus; ném. Nelke; fr. clou de girofle; stb.: ’szegfűszeg’; a felsoroltak mindegyike a ’szög’ jelentéssel hozható kapcsolatba.  ⌂  A szegfűszeg a →szegfű¹  (↑) + →szeg³ jelzős alárendelő összetétele. A szó akkor keletkezett, amikor a szegfű többnyire csak a →szegfű²-t jelentette.  ∼  Egyéb, régi megnevezések: fűszerszám-szegfű ’szegfűszeg’  (1690: NSz.); szegfűszer ’ua.’  (1783: Nyr. 65: 30); szegfűszerszám ’ua.’  (1791: NSz.); fűszerszegfű ’ua.’  (1835: Tzs. Nelke a.); stb.

☞ Nyr. 67: 18; MNy. 58: 419; TESz. szegfű a., szegfűszeg a. is; EWUng.→ fű¹, szeg³, szegfű²