szar A: 1086 ? Zoroſdi [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 208421); 1165 ? Scar [szn.] (ÓMOlv. 44); 1214/ ? Zor [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 185); 1255 Scortas [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 39); 1317 Azyuzartus [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 39); 1372 u./ ʒarat (JókK. 80) J: 1 [jelzői értékben is] 1086 ? ’ürülék, széklet | Scheiße’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 1335 ? ’salak; fémreszelék | Schlacke; Feilspäne, Feilstaub’ (OklSz. vas-szar a.), 1577 k. ’ua.’ (OrvK. 626) Sz: szaros 1086 ? [sz.] [szn.] (↑); 1479 zaros (OklSz.)

szarik A: 1221 ? Zarou [sz.] [szn.] (OklSz.); 1490 k. sars (ÁbelSzj.); 1560 k. szarom [▽] (GyöngySzt. 3435.); 1835 Szar (Kassai: Gyökerésző 4: 367) J: ’székel, ürüléket bocsát ki | scheißen’ # Sz: szarakodik 1810 Szarakodom (NSz.)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Osztj.  (Ni.), (Kaz.) śɔr ’széklet, ürülék, trágya’; cser.  (KH.) šǝ̑r ’szar, ürülék’, šara- ’szarik; bepiszkít’; md.  (E.) śeŕńe-, (M.) śäŕńe-, śarondo-, śäŕńďe- ’szarik’ [fgr. *śarɜ vagy *ćarɜ: ’szar, széklet; szarik’].  ⌂  A magyar szó megőrizte igenévszói jellegét. – Összetételek →be¹ igekötővel: beszarik ’gatyába csinál’  (1910: NSz.); beszari ’gyáva’  (1959: ÉrtSz.).

☞ Bárczi: SzófSzTold.; NyK. 73: 426; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ szarházi, vas-¹UN UEW. № 938