szakáll A: 1086 Zacal [szn.] (Györffy: DHA. I: 253); 1405 u. ʒakaľ (SchlSzj. 340.); 1493 Zakallos [sz.] (OklSz.); 1577 kakas szakall (KolGl.) J: 1 1086 ’állon növő szőrzet | Bart’ # (↑); 2 [jelzővel] 1525 k. ’〈különböző növények neveként〉 | 〈zur Benennung versch. Pflanzen〉’ (MNy. 11: 38); 3 1533 ’kakas, tyúk csőre tövén lecsüngő piros bőrlebernyeg; tehén álla alatti lebernyeg | Fleischlappen am Hühnerschnabel; Wamme’ (Murm. 1026.); 4 1616 ’〈különböző eszközökön〉 a nyélből kiálló rész | aus dem Stiel od. Heft herausstehender Werkzeugteil’ (MNy. 26: 329); 5 1708 ’gyökér vadhajtása | Wildling der Wurzel’ (Szenczi Molnár: Dict. Szölötövinec ſzakállat lemetélni a.); 6 1757 ’az üstökös fénycsóvája | Schweif des Kometen’ (NSz.); 7 1783 ’moha | Moos’ (NSz.); 8 1840 ’bizonyos növények terméséből kiálló szálak együtt | Bart, Fadenschopf 〈bei Pflanzen〉’ (NSz.); 9 1841 ’tajtékpipán levő mocsok | Tabakschmutz an der Meerschaumpfeife’ (NSz.) Sz: szakállas (†1015) 1220 k./ Zakalus [hn.] (Györffy: DHA. I: 78); 1405 k. ʒakalus ‹mn› (SchlSzj. 341.); 1469 ’egy fajta ágyú, faltörő ágyú | Wallbüchse 〈Art Kanone〉’ (OklSz.) | szakálltalan 1405 k. ʃʒakaltalan (SchlSzj. 343.) | szakállú [csak szókapcsolatban] 1424 Nagzakalo [szn.] (OklSz. nagyszakállú a.)

Ótörök jövevényszó. |  ≡  Ujg. saqal; oszm. sakal; tat. sakal; stb.: ’szakáll’ [< török *saqa- ’lóg, csüng ‹tárgyatlan›’]. Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók.  ⌂  A magyarba átkerült alak *saqal. A másodlagos jelentések metaforikusan jöttek létre.

☞ MNy. 3: 310; TESz.; EWUng.→ bak-, kék-, szak², szakállszárasztó