szakács A: 1138/ ? Sacas [szn.] (MNy. 32: 204); [1237–1240] Zakac [hn.] (PRT. 1: 786); 1405 k. ʒakach (SchlSzj. 1878.); 1533 sakkacza (Murm. 2482.); 1800 Szokátsné (NSz.) J: 1 1138/ ? ’ételkészítéssel (hivatásszerűen) foglalkozó férfi | Koch’ # (↑), [1237–1240] ’ua.’ (↑); 2 1912 ’kötény | Schürze’ (ÚMTsz.) Sz: szakácska 1845 szakácskában (Életképek 1845. febr. 8.: 181); 1874 ’kötény | Schürze’ (Nyr. 3: 288)

Valószínűleg jövevényszó, esetleg az oroszból. |  ≡  Or.  (óe. szl.) sokačь ’szakács’ [valószínűleg jövevényszó, végződése alapján talán egy török nyelvből]. Vö. még óe. szl. sokači, sokačiji; or.  (e.) sokačiji: ’ua.’.  ⌂  Az átvétel feltehetőleg a honfoglalás idején ment végbe, esetleg a beszélt óbolgárból (akár az ország belsejében élőktől is, vö. →pest, →mostoha, →rozsda stb.). A 2. jelentés metonímia; vö. még a szakácska származékot.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv.  (Kaj) sokač; szln.  (N.) sokáč; rom.  (N.), (R.) socáci: ’ua.’.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 745; TESz.; EWUng.