szak¹ × A: 1405 k. eʒak (SchlSzj. 101.); 1750 ſzak (Wagner: Phras. Plaga a.) J: 1 1405 k. ’darab | Teil’ (↑); 2 1750 ’környék, vidék, táj, országrész | Gegend, Region’ (↑); 3 1808 ’darabka; részecske | Stückchen; Teilchen’ (Sándor I.: Toldalék); 4 1815 ’bekezdés, szakasz | Abschnitt, Paragraph’ (NSz.); 5 1827 ’oldal | Seite’ (NSz.); 6 1833 k. ’bevágás, rovátka 〈kerékabroncson〉 | Einschnitt, Kerbe 〈am Radreifen〉’ (NSz.) R: szaká, szaka [összetételben] 1510 ebedevd chaka [t-sz] ’mialatt, miközben | während’ (MargL. 36r), de vö. →éjszaka
Örökség az ugor, esetleg a finnugor korból. | ≡ Osztj. (Vj.) jöŋsăk ’jégkása’ (jöŋk’jég’), (Likr.) săk ’finomra darált ‹pl. só›’, (DN.) săχat- ’széttörik, szétroncsol, szétzúz ‹edényt, poharat, csónakot stb.›; széttörik, szétzúzódik ‹jég›’; ? finn sukku’szétzúzott állapot’, lyödä sukuksi ’darabokra szétver’ (lyödä ’csap, ver’) [ugor *śakkɜ vagy esetleg fgr. *śukkɜ: ’darab, rész’]. ⌂ A szó belseji *kk > m. k hangváltozáshoz vö. →rak, →sok stb. A magyarban eredetileg igenévszó lehetett, ’darabka; darabjaira hull, ill. apróra törik’ jelentéssel. Eredeti jelentése az 1. jelentés (vö. még →éjszaka, →észak). A 4. jelentés a nyelvújítás korában jött létre olyan összetételekben, mint az időszak, versszak stb. A szaká ~ szaka alakok megszilárdult ragos alakulatok -á (> a) latívuszraggal keletkeztek. ∼ Idetartozik: szaka ’időszak’ (1790/: NSz.), amelynek szóvégi a-ja birtokos személyjel lehetett. ≁ A (R.) szak ’kása, pép’ (1600 k.: Radvánszky: Szak. 196) a →zok-hoz tartozik.
☞ MNy. 63: 465; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ éjszaka, észak, szakad, szakasz, szakmányUN UEW. № 924
szak² × A: 1522 ? Zakws [sz.] [szn.] (MNyTK. 86: 62); 1693 Szak (NySz.); nyj. cakk (ÚMTsz.) J: 1 1522 ? ’toka | Doppelkinn’ (↑), 1693 ’ua.’ (↑); 2 1781 e./ ’begy, golyva; állon lógó, csüngő szemölcs, bibircsók 〈sertéseknél, alvásnál stb.〉 | Kropf; baumelnde Kinnwarze 〈bei Schweinen, Schafen usw.〉’ (NSz.)
szaka † A: 1533 Saka (Murm. 710.); 1578 szakaia (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 289) J: 1 1533 ’nyelvcsap, uvula; nyeldeklő, torok | Zäpfchen; Kehlkopfdeckel’ (↑); 2 1578 ’nyaki mirigyek gyulladása, tályogja | Entzündung, Eiterbeule der Halsdrüsen’ (↑); 3 1590 ’torokbetegség; torokgyík | Halskrankheit; Rachenbräune’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 87); 4 1693 ’toka | Doppelkinn’ (NySz.); 5 1793 ’〈különféle növények neveként〉 | 〈zur Benennung versch. Pflanzenarten〉’ (NSz.); 6 1815 ’lándzsa, szigony, halfogó horog stb. visszahajló hegye | Haken der Lanze, der Fischgabel, des Angelhakens usw.’ (NSz.); 7 1878 ’pofaszakáll | Backenbart’ (NSz.)
Bizonytalan eredetű, talán ótörök jövevényszó. | ≡ Vö. Kāšγ. sakak ’áll’; csag. sakak ’toka’; csuv. soχa , suχa ’kopoltyú’; stb. [< török *saqa- ’lóg, csüng’]. ⌂ A magyarba átkerült alak *saqaq lehetett; a szóvéghez vö. →csipa, →eke stb. Eszerint a szuka lehet az eredetibb alak, abból jöhetett létre a szak az E/3. személyű birtokos személyjelként felfogott szóvég elhagyásával. A szaka 1., 3. és 7. jelentése metonímia, a 6. jelentés valószínűleg metafora az eredeti 4., ill. 2. jelentés alapján. Növénynévként való használata (5. jelentése) egyes növények szárának göcsörtösségén alapul.
☞ KSz. 10: 348; Nyr. 47: 82; TESz.; EWUng.→ szakáll
szakma A: 1787 Szakma (NSz.) J: 1 1787 ’tudományág | Wissenszweig, Disziplin’ (↑); 2 1840 ? ’iparág, mesterség; tanultságot, gyakorlatot igénylő foglalkozás | Gewerbeart; Fach’ # (NSz.), 1844 ’ua.’ (NSz.); 3 1842 ’életpálya, hivatás | Fach, Beruf’ # (NSz.); 4 1845 ’szerep | Rolle’ (NSz.); 5 1846/ ’műszak; egy napi munka | Arbeitsschicht; Tagewerk’ (NSz.); 6 1847 ’feladat, megbízatás | Auftrag, Geschäft’ (NSz.); 7 1872 ’szakmány, bérmunka | Lohnarbeit’ (NSz.)
szak³ A: 1835 szak (Tzs. Fach a.) J: ’tudomány, ismeret, munkaterület vmely ága, szakma | Fach 〈haupts. Wissenschaft〉’ # Sz: szakos 1870 Szakos (CzF.) | szakosít 1953 szakosító [sz.] (NSz.)
A szócsalád alapja, a szakma nyelvújítási elvonás. | ⌂ A →szakmány szóból lett elvonva. A jelentések részben az alapszó jelentéséből fejlődtek ki, részben a →szak¹ szóból.
A szak³ elvonás. | ⌂ A →szak³ elvonással keletkezett a szakma főnévből, jelentése az alapszó 1. jelentéséből jött létre. ⌘ Nyelvújítási szóalkotás.
A szócsaládhoz még | ∼ Idetartozik: szaki ’kolléga, szaktárs’ (1920: Nyr. 49: 88), szórövidülés a szaktárs-ból -i kicsinyítő képzővel; az alaktanához vö. csoki (→csokoládé), diri (→direktor) stb.
☞ MNy. 1: 235; Szily: NyÚSz.; MNy. 68: 82; TESz.; EWUng.→ szak-, szakmány