szak-

I  szakíró A: 1814 Szakiró (NSz.) J: ’vmely tudományszak v. szakma témaköréből tanulmányokat közlő tudós | Autor von Fach- od. Sachbüchern’ | szakértő A: 1829/ szakértők (NSz.) J: ’szakvélemény nyilvánítására illetékes személy | Sachverständiger’ # | szakember A: 1839 szakembereket (Hirnök 1839. nov. 7.: [4]); 1841 szak embere (Szily: NyÚSz.) J: ’a tudomány vmely ágának v. vmely szakmának alapos ismerője, művelésében gyakorlott személy, specialista | Fachmann, Spezialist’ # | szaktudomány A: 1839 szaktudományát (NSz.) J: ’tudományág, tudományszak | Fachwissenschaft’ | szakosztály A: 1840 szakosztályok (NemzetiU. 1840. febr. 1.: 38); 1844 szakosztályunk (NSz.) J: ’a munkaterület egy-egy ágával, részterületével foglalkozó osztály, ügyosztály | Fachabteilung’ # | szakvélemény A: 1883 szakvéleménye (NSz.) J: ’tudományos v. szakmai kérdésekben szakember által adott irányadó vélemény | Expertise, Gutachten’ | szakszervezet A: 1890 szakszervezetek (Népszava 1890. szept. 28.: 2); 1899 szakszervezetekbe (NSz.) J: ’munkavállalóknak szakmák szerint alakult érdekvédelmi tömegszervezete | Gewerkschaft’ # | szakbarbár A: 1948 szakbarbárból (SzabN. 1948. máj. 30.: 4); 1956 szakbarbár (NSz.) J: ’(magasabb képzettségű) személy, akit saját szakterületének kérdésein kívül más nem érdekel | Fachidiot’ | Ilyenek még: szaktárs ’velünk azonos (ipari) szakmában dolgozó személy | Fachgenoss’ (1839: Figyelmező 1839. okt. 29.: 712); szakismeret ’vmely tudomány(ág) v. gyakorlati szakma műveléséhez szükséges ismeret | Fach- od. Sachkenntnis’ (1840: Hirnök 1840. szept. 14.: [3]); szakiskola ’szakmára előkészítő iskola | Fachschule’ (1842: NSz.); szakirodalom ’vmely tudományág v. szakma részleteire v. egészére vontakozó irodalom | Fachliteratur’ (1843: Majer: MKépRef. 78); szakvizsga ’szükséges szakismeretekből tett vizsga | Fachprüfung’ (1865: Kalauz 1865. jan. 31.: 29)II  szakszerű A: 1838 szakszerű (NSz.) J: ’tudományos v. a szakmai igényeket kielégítő | fachgemäß’ | szakavatott A: 1843 szakavatottabbakra (NemzetiU. 1843. jan. 21.: 46); 1853 szakavatottsággal [sz.] (NSz.) J: ’szakértő | fachkundig, sachverständig’ | szakképzett A: 1845 szakképzettségi [sz.] (Jelenkor 1845. ápr. 27.: 200); 1867/ szakképzettséget [sz.] (NSz.) J: ’szakértő, kvalifikált, szakképesített | fachkundig, qualifiziert’

Tükörfordítások előtagja, azonos a →szak³ (→szakma) szóval. |  ⌂  Mind az 1., mind a 2. csoport tükörfordításai német mintára alkotott összetett szók; vö. Fachmann, Fachwissenschaft; fachgemäß, fachkundig; stb. A régebbi összetételek nyelvújítási szavak, főleg ezek analógiás hatására keletkeztek az újabb összetételek (pl. szakszervezet). – Utótagok a magyarban (címszók kivételével): író (→ír¹), értő (→ért), tudomány (→tud), vélemény (→vél), szervezet (→szerv), avatott (< →avat), képzett (< →képez).  ∼  A szaki ’szaktárs’  (1920: Nyr. 49: 88) szórövidülés a szaktárs-ból -i kicsinyítő képzővel.

☞ Szily: NyÚSz.; TESz.; EWUng.→ avat, barbár, ember, ért, ír¹, képez, osztály, szakma, szer², szerv, tud, vél

szak¹ × A: 1405 k. eʒak (SchlSzj. 101.); 1750 ſzak (Wagner: Phras. Plaga a.) J: 1 1405 k. ’darab | Teil’ (↑); 2 1750 ’környék, vidék, táj, országrész | Gegend, Region’ (↑); 3 1808 ’darabka; részecske | Stückchen; Teilchen’ (Sándor I.: Toldalék); 4 1815 ’bekezdés, szakasz | Abschnitt, Paragraph’ (NSz.); 5 1827 ’oldal | Seite’ (NSz.); 6 1833 k. ’bevágás, rovátka 〈kerékabroncson〉 | Einschnitt, Kerbe 〈am Radreifen〉’ (NSz.) R: szaká, szaka [összetételben] 1510 ebedevd chaka [t-sz] ’mialatt, miközben | während’ (MargL. 36r), de vö. →éjszaka

Örökség az ugor, esetleg a finnugor korból. |  ≡  Osztj.  (Vj.) jöŋsăk ’jégkása’ (jöŋk’jég’), (Likr.) săk ’finomra darált ‹pl. só›’, (DN.) săχat- ’széttörik, szétroncsol, szétzúz ‹edényt, poharat, csónakot stb.›; széttörik, szétzúzódik ‹jég›’; ? finn sukku’szétzúzott állapot’, lyödä sukuksi ’darabokra szétver’ (lyödä ’csap, ver’) [ugor *śakkɜ vagy esetleg fgr. *śukkɜ: ’darab, rész’].  ⌂  A szó belseji *kk > m. k hangváltozáshoz vö. →rak, →sok stb. A magyarban eredetileg igenévszó lehetett, ’darabka; darabjaira hull, ill. apróra törik’ jelentéssel. Eredeti jelentése az 1. jelentés (vö. még →éjszaka, →észak). A 4. jelentés a nyelvújítás korában jött létre olyan összetételekben, mint az időszak, versszak stb. A szaká ~ szaka alakok megszilárdult ragos alakulatok -á (> a) latívuszraggal keletkeztek.  ∼  Idetartozik: szaka ’időszak’  (1790/: NSz.), amelynek szóvégi a-ja birtokos személyjel lehetett.  ≁  A (R.) szak ’kása, pép’  (1600 k.: Radvánszky: Szak. 196) a →zok-hoz tartozik.

☞ MNy. 63: 465; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ éjszaka, észak, szakad, szakasz, szakmányUN UEW. № 924

szak² × A: 1522 ? Zakws [sz.] [szn.] (MNyTK. 86: 62); 1693 Szak (NySz.); nyj. cakk (ÚMTsz.) J: 1 1522 ? ’toka | Doppelkinn’ (↑), 1693 ’ua.’ (↑); 2 1781 e./ ’begy, golyva; állon lógó, csüngő szemölcs, bibircsók 〈sertéseknél, alvásnál stb.〉 | Kropf; baumelnde Kinnwarze 〈bei Schweinen, Schafen usw.〉’ (NSz.)

szaka † A: 1533 Saka (Murm. 710.); 1578 szakaia (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 289) J: 1 1533 ’nyelvcsap, uvula; nyeldeklő, torok | Zäpfchen; Kehlkopfdeckel’ (↑); 2 1578 ’nyaki mirigyek gyulladása, tályogja | Entzündung, Eiterbeule der Halsdrüsen’ (↑); 3 1590 ’torokbetegség; torokgyík | Halskrankheit; Rachenbräune’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 87); 4 1693 ’toka | Doppelkinn’ (NySz.); 5 1793 ’〈különféle növények neveként〉 | 〈zur Benennung versch. Pflanzenarten〉’ (NSz.); 6 1815 ’lándzsa, szigony, halfogó horog stb. visszahajló hegye | Haken der Lanze, der Fischgabel, des Angelhakens usw.’ (NSz.); 7 1878 ’pofaszakáll | Backenbart’ (NSz.)

Bizonytalan eredetű, talán ótörök jövevényszó. |  ≡  Vö. Kāšγ. sakak ’áll’; csag. sakak ’toka’; csuv. soχa , suχa ’kopoltyú’; stb. [< török *saqa- ’lóg, csüng’].  ⌂  A magyarba átkerült alak *saqaq lehetett; a szóvéghez vö. →csipa, →eke stb. Eszerint a szuka lehet az eredetibb alak, abból jöhetett létre a szak az E/3. személyű birtokos személyjelként felfogott szóvég elhagyásával. A szaka 1., 3. és 7. jelentése metonímia, a 6. jelentés valószínűleg metafora az eredeti 4., ill. 2. jelentés alapján. Növénynévként való használata (5. jelentése) egyes növények szárának göcsörtösségén alapul.

☞ KSz. 10: 348; Nyr. 47: 82; TESz.; EWUng.→ szakáll

szakma A: 1787 Szakma (NSz.) J: 1 1787 ’tudományág | Wissenszweig, Disziplin’ (↑); 2 1840 ? ’iparág, mesterség; tanultságot, gyakorlatot igénylő foglalkozás | Gewerbeart; Fach’ # (NSz.), 1844 ’ua.’ (NSz.); 3 1842 ’életpálya, hivatás | Fach, Beruf’ # (NSz.); 4 1845 ’szerep | Rolle’ (NSz.); 5 1846/ ’műszak; egy napi munka | Arbeitsschicht; Tagewerk’ (NSz.); 6 1847 ’feladat, megbízatás | Auftrag, Geschäft’ (NSz.); 7 1872 ’szakmány, bérmunka | Lohnarbeit’ (NSz.)

szak³ A: 1835 szak (Tzs. Fach a.) J: ’tudomány, ismeret, munkaterület vmely ága, szakma | Fach 〈haupts. Wissenschaft〉’ # Sz: szakos 1870 Szakos (CzF.) | szakosít 1953 szakosító [sz.] (NSz.)

A szócsalád alapja, a szakma nyelvújítási elvonás. |  ⌂  A →szakmány szóból lett elvonva. A jelentések részben az alapszó jelentéséből fejlődtek ki, részben a →szak¹ szóból.

A szak³ elvonás. |  ⌂  A →szak³ elvonással keletkezett a szakma főnévből, jelentése az alapszó 1. jelentéséből jött létre.  ⌘  Nyelvújítási szóalkotás.

A szócsaládhoz még |  ∼  Idetartozik: szaki ’kolléga, szaktárs’  (1920: Nyr. 49: 88), szórövidülés a szaktárs-ból -i kicsinyítő képzővel; az alaktanához vö. csoki (→csokoládé), diri (→direktor) stb.

☞ MNy. 1: 235; Szily: NyÚSz.; MNy. 68: 82; TESz.; EWUng.→ szak-, szakmány