szaft A: 1671 szqftal (MNy. 66: 343); 1879 viola-zaftot (NSz.); nyj. szoft (ÚMTsz.) J: ’nedv, lé; főzet, párolt v. sült hús sűrű, zsíros leve | Saft, Bratensoße’ Sz: szaftos 1868 szaftos, szaftosabb ’bő leve, nedve van; sikamlós, szabadszájú, botrányos 〈megnyilatkozás〉 | derb 〈haupts. Witze〉’ (BorsszemJ. 1868. dec. 13.: 644)
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) sǫft, (B.) såft, – ném. Saft: ’(test)nedv, (gyümölcs)lé stb.; gyümölcslé ‹mint ital›; húsétel zsíros, fűszeres leve mártások készítéséhez; stb.’ [indoeurópai eredetű; vö. örm. ham; lat. sapa; stb.: ’lé, szaft’]. ≋ Megfelelői: szbhv. (N.) sȁft, sòft ’ua.’. ⌂ A szaftos származékszó a ném. saftig ’bő levű; durva ‹vicc›’ hatására keletkezhetett.
☞ TESz.; EWUng.