szövétnek A: 1372 u./ ʒewuednekednek (JókK. 157); 1416 u./¹ zo̗uėtnèknèc (BécsiK. 299); 1493 k. zewethneketh (FestK. 130); 1495 e. ʒ̗o̗uetno̗ke (GuaryK. 98); 1508 zo̗vidnekemet (DöbrK. 37); 1509 Zwidnek (NytudÉrt. 50: 52); 1519 ʒeweethnó̗ke (JordK. 371); 1538 ʒeuítnek (Pesti: Nomenclatura M2); 1541 ʃʒoͤuindeket (Sylvester: ÚT. 7); 1595 Szvuítnek (Ver. 121.); 1669 ʃʒoͤvétnyek (MNy. 69: 421); 1696 szivetnek (NySz.); 1750 ʃʒuͤvétneg (Wagner: Phras. Funale a.); 1805 szövétnëket (NSz.) J: 1 1372 u./ ’gyertya, fáklya | Kerze; Fackel’ (); 2 1509 ’gyertyatartó | Kerzenleuchter’ ()

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. svijetnjak ’gyertyatartó, csillár’, (R. Ča) svitnjak ’fáklya’; szlk. svietnik ’gyertyatartó’; or.  (N.) свеmни́к ’(olaj)mécses’; stb. [< szláv *světъ ’fény’, amely összefügg a lat. vitrum ’üveg’ szóval].  ⌂  A nagyszámú alakváltozat kialakulásában a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásának, a zöngésülésnek és a hangátvetésnek volt a legfontosabb szerepe. A második szótag magánhangzója eredetileg rövid volt. A szláv adatok egy része arra utal, hogy a 2. jelentés volt az eredeti, ez azonban a magyarban csak egyetlen adattal igazolható.

AkNyÉrt. 20/3: 4; Kniezsa: SzlJsz. 511; TESz.; EWUng. fédervejsz, vitrin