szökik A: 1198 ? ſcuke zeu [sz.] [szn.] (ÓMOlv. 63); [1200 k.] Zecuseu [sz.] [hn.] (An. 47.); 1211 Zekeu [sz.] [szn.] (PRT. 10: 504); 1405 k. ʒektete fiw [sz.] (SchlSzj. 877.); 1416 u./¹ zo̗knèc (BécsiK. 205); 1690 szoͤknék [▽] (NSz.); 1802/ meg ... szükkennem [sz.] (NSz.); 1825 szök (NSz.); nyj. szëkik (Nyr. 34: 106) J: 1 1198 ? ’ugrik, ugrál; táncol | springen, hüpfen; tanzen’ (↑), [1200 k.] ’ua.’ (↑); 2 1198 ? ’menekül; észrevétlenül távozik | (ent)fliehen, flüchten; sich unbemerkt hin- bzw. wegbegeben’ # (↑), 1456 k. ’ua.’ (SermDom. 1: 373); 3 1476 ’kitör, kimegy | ausbrechen 〈intrans.〉, ausfallen’ (SzabV.); 4 1752 ’〈folyadék〉 sugár alakban lövell | hervorspritzen’ (MNy. 60: 118); 5 1780 ’〈bajusz〉 serken; 〈növény〉 feljődésének újabb állapotába jut | hervorsprießen 〈Bart〉; 〈in Halme, Ähren usw.〉 schießen’ (MNy. 6: 461); 6 1832 ’〈vér〉 elfut, elborít | schießen 〈Blut〉’ (TudGyűjt. 3: 81) Sz: szökös [1200 k.] [sz.] [szn.] ’ugrik, (fel)szökik | springen’ (↑) | szöktet 1405 k./ [sz.] (↑) | szökell 1410 Zekellew [sz.] [szn.] (MNy. 10: 426) | szökdös 1416 u./² ʒo̗kdo̗ſo̗ (MünchK. 20vb) | szökdel 1456 k. ʒegdeleſ nekwl [sz.] (SermDom. 2: 298) | szökdécsel 1533 Sukdeczuloͤ [sz.] (Murm. 1230.) | szökevény 1703/ szökövény (NSz.) | szökken 1802/ szökkenve [sz.] (↑)

Ótörök jövevényszó. |  ≡  KB. sek- ’ugrál, ugrándozik; gyorsan megy’; oszm. sek-  ’ugrál, ugrándozik’; csuv. sik- ’ugrik, ugrál; szökell; ráragad ‹betegség›’; stb.  ≋  Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók.  ⌂  A magyarba átkerült alak feltehetőleg a *sek- lehetett. A szó egy korábbi keletkezésű szëk alakból jöhetett létre, amelynek későbbi fejleménye az ikes ige. Alapjelentése (az 1. jelentés) a szökell, szökdel származékban őrződött meg. A szökevény származék alaktanához és jelentéstanához vö. szbhv. uskok ’ugrás; szökevény’.

☞ MNy. 3: 358; KCsA. 1. Kieg.: 526; TESz.; EWUng.→ szöcske, szökőév, szökőkút