szó [7/1] A: 1213/ ? Zouſa [sz.] [szn.] (VárReg. 169.); 13. sz. eleje/ ſcovol (KTSz.); 13. sz. közepe/ ſcouuo (ÓMS.); 1372 u./ ʒauÿt (JókK. 72); 1536 ʒood (Pesti: Fab. 14a) J: 1 1213/ ? ’hang; kiáltás | Stimme, Ton; Ruf’ (↑), 1326/ ’ua.’ (OklSz. tyúk-szó a.); 2 13. sz. eleje/ ’a nyelv legkisebb, önálló értelmű egysége | Wort’ # (↑); 3 13. sz. közepe/ ’beszéd; az, amit vki mond 〈kijelentés, kérés, intelem, ígéret, vélemény stb.〉 | Rede; jmds Worte 〈Äußerung, Bitte usw.〉’ (↑); 4 1518 k. ’beszélgetés, tárgyalás; vita | Gespräch, Unterredung; Wortwechsel’ (PeerK. 196); 5 1518 k. ? ’szóbeszéd, híresztelés | Gerede’ (PeerK. 337), 1535 k. ’ua.’ (Zay: Lánd. 22); 6 1536 ’szóhasználat, szófűzés; kiejtés | Wortgebrauch, Wortfügung; Aussprache’ (NySz.) Sz: szól 13. sz. eleje/ ſcolanoc (KT.) | szólás 1372 u./ ʒolaſaban ’beszélés | Sprechen’ (JókK. 9); 1791 ’állandósult szókapcsolat | Redewendung’ (NSz.) | szóltat 1372 u./ ʒoltata ’szólásra késztet | zum Sprechen bewegen’ (JókK. 35) | szózat 1372 u./ ʒoʒatott ’hang, hangzás, lárma’ (JókK. 16); 1372 u./ ’beszéd, szó | Rede, Wort’ (JókK. 32); 1790/ ’〈magas szintű〉 nyilatkozat, felhívás 〈néphez, nemzethez〉 | Proklamation’ (NSz.) | szózatol 1372 u./ ʒoʒatlonk ’hangot hallat | Stimme hören lassen’ (JókK. 30) | szózatlik 1372 u./ ʒoʒatlikuala ’hangzik | lauten’ (JókK. 43) | szólal 1416 u./² megʒolala (MünchK. 15vb) | szólt- [birtokos személyjellel] 1416 u./² ʒ́oltat ’beszélés | Reden, Sprechen’ (MünchK. 99ra) | szavú [csak szószerkezetben] 1443 Zepzawo [szn.] (OklSz.) | szólhatlan, szóhatatlan 1493 k. Zolhathlan ’beszélni nem tudó | sprachlos’ (FestK. 6); 1508 zolhatatlansaga [sz.] (DöbrK. 11) | szólít 1508 zolaýta (NádK. 422) | szótalan, szótlan 1586 szotalan (NySz.); 1723 szótlanná (NySz.) | összeszólalkozik 1589 eozue zolalkozasom [sz.] ’szóváltásba keveredik | in Wortwechsel geraten’ (SzékOkl. 58) | szólongat 1594 ßolongatuan egjmast [sz.] (MNy. 42: 78) | szónok 1805 szónok (Szily: NyÚSz.) | szólam 1812 szólamok (Szily: NyÚSz.)
Örökség az ugor korból. | ≡ Vog. (É.) såw’szó; hang; (ének)hang’, (Szo.) sow’dallam’; osztj. (O.) săw ’jajszó; énekszó’, (Ko.) săw ’dallam’ [ugor *saβɜ ’szó, beszéd’ < török eredetű; vö. kök-török sab ’szó; beszéd’; Kāšγ. sav ’szó, közmondás; történet; hír; hírnév’; stb.]. ⌂ Az 1–4. jelentés lehetett az eredeti, az 5. és 6. valószínűleg a 3. jelentésből keletkezhetett. A szónok és szólam nyelvújítási származékszó. ⚠ Közvetlen török, valamint iráni származtatása kevésbé valószínű.
☞ Szinnyei: NyH.; I.OK. 2: 349; TESz.; MSzFE.; ÉFOu. 13: 233; Ligeti: TörK. 139; EWUng.; Honti: NyÓtör. 56 | ⚠ Róna-Tas–Berta: WOT.→ -beli, fel-¹, fenn-, jel-, mű-², név-, szaval, szavaz, szó-, törzs-, tükörszó, utó-, zokszóUN UEW. № 1843