szó [7/1] A: 1213/ ? Zouſa [sz.] [szn.] (VárReg. 169.); 13. sz. eleje/ ſcovol (KTSz.); 13. sz. közepe/ ſcouuo (ÓMS.); 1372 u./ ʒauÿt (JókK. 72); 1536 ʒood (Pesti: Fab. 14a) J: 1 1213/ ? ’hang; kiáltás | Stimme, Ton; Ruf’ (↑), 1326/ ’ua.’ (OklSz. tyúk-szó a.); 2 13. sz. eleje/ ’a nyelv legkisebb, önálló értelmű egysége | Wort’ # (↑); 3 13. sz. közepe/ ’beszéd; az, amit vki mond 〈kijelentés, kérés, intelem, ígéret, vélemény stb.〉 | Rede; jmds Worte 〈Äußerung, Bitte usw.〉’ (↑); 4 1518 k. ’beszélgetés, tárgyalás; vita | Gespräch, Unterredung; Wortwechsel’ (PeerK. 196); 5 1518 k. ? ’szóbeszéd, híresztelés | Gerede’ (PeerK. 337), 1535 k. ’ua.’ (Zay: Lánd. 22); 6 1536 ’szóhasználat, szófűzés; kiejtés | Wortgebrauch, Wortfügung; Aussprache’ (NySz.) Sz: szól 13. sz. eleje/ ſcolanoc (KT.) | szólás 1372 u./ ʒolaſaban ’beszélés | Sprechen’ (JókK. 9); 1791 ’állandósult szókapcsolat | Redewendung’ (NSz.) | szóltat 1372 u./ ʒoltata ’szólásra késztet | zum Sprechen bewegen’ (JókK. 35) | szózat 1372 u./ ʒoʒatott ’hang, hangzás, lárma’ (JókK. 16); 1372 u./ ’beszéd, szó | Rede, Wort’ (JókK. 32); 1790/ ’〈magas szintű〉 nyilatkozat, felhívás 〈néphez, nemzethez〉 | Proklamation’ (NSz.) | szózatol 1372 u./ ʒoʒatlonk ’hangot hallat | Stimme hören lassen’ (JókK. 30) | szózatlik 1372 u./ ʒoʒatlikuala ’hangzik | lauten’ (JókK. 43) | szólal 1416 u./² megʒolala (MünchK. 15vb) | szólt- [birtokos személyjellel] 1416 u./² ʒ́oltat ’beszélés | Reden, Sprechen’ (MünchK. 99ra) | szavú [csak szószerkezetben] 1443 Zepzawo [szn.] (OklSz.) | szólhatlan, szóhatatlan 1493 k. Zolhathlan ’beszélni nem tudó | sprachlos’ (FestK. 6); 1508 zolhatatlansaga [sz.] (DöbrK. 11) | szólít 1508 zolaýta (NádK. 422) | szótalan, szótlan 1586 szotalan (NySz.); 1723 szótlanná (NySz.) | összeszólalkozik 1589 eozue zolalkozasom [sz.] ’szóváltásba keveredik | in Wortwechsel geraten’ (SzékOkl. 58) | szólongat 1594 ßolongatuan egjmast [sz.] (MNy. 42: 78) | szónok 1805 szónok (Szily: NyÚSz.) | szólam 1812 szólamok (Szily: NyÚSz.)

Örökség az ugor korból. |  ≡  Vog.  (É.) såw’szó; hang; (ének)hang’, (Szo.) sow’dallam’; osztj.  (O.) săw ’jajszó; énekszó’, (Ko.) săw ’dallam’ [ugor *saβɜ ’szó, beszéd’ < török eredetű; vö. kök-török sab ’szó; beszéd’; Kāšγ. sav ’szó, közmondás; történet; hír; hírnév’; stb.].  ⌂  Az 1–4. jelentés lehetett az eredeti, az 5. és 6. valószínűleg a 3. jelentésből keletkezhetett. A szónok és szólam nyelvújítási származékszó.  ⚠  Közvetlen török, valamint iráni származtatása kevésbé valószínű.

☞ Szinnyei: NyH.; I.OK. 2: 349; TESz.; MSzFE.; ÉFOu. 13: 233; Ligeti: TörK. 139; EWUng.; Honti: NyÓtör. 56; Róna-Tas–Berta: WOT.→ -beli, fel-¹, fenn-, jel-, mű-², név-, szaval, szavaz, szó-, törzs-, tükörszó, utó-, zokszóUN UEW. № 1843

szó-

I  szószóló A: 1456 k. ʒoʒolonkh (SermDom. 2: 295) J: ’közbenjáró | Fürsprecher’ – De vö. 1456 k. ʒonk ʒolo ’ua.’ (SermDom. 1: 331) | szóbeszéd A: 1527 zobezeedben (ÉrdyK. 192) J: 1 1527 ’beszélgetés | Gespräch’ (↑); 2 1538 ’szavak jellemző csoportja mint nyelvtani kategória | Wortart’ (Pesti: Nomenclatura C1); 3 1588 ? ’híresztelés | Klatsch, Geschwätz’ # (NySz.), 1723 ’ua.’ (NySz.) | szójárás A: 1538 ʒo jaraſrol (Pesti: Nomenclatura Z4) J: 1 1538 ’szavak jellemző csoportja mint nyelvtani kategória | Wortart’ (↑); 2 1604 ’kifejezésmód | Ausdrucksweise’ (Szenczi Molnár: Dict.) | szófiabeszéd † A: 1598 szophia beszedet (NySz.) J: ’üres szóbeszéd, mese | leeres Geschwätz’ | szófiaszó † A: 1615 szofia szo (NySz.) J: ’üres szóbeszéd, mese | leeres Geschwätz’ | szószátyár A: 1642 szószátyár [✐] (MonTME. 5: 106); 1803 Szó-szatyár (NSz.) J: ’bőbeszédű, fecsegő személy | Schwätzer’ | Ilyenek még: szószólás ’vkinek az érdekében való megnyilatkozás | Appellieren’ (1560 k.: GyöngySzt. 184.); szócsaplár ’fecsegő, locsogó személy | Plaudertasche’ (1750–1771: NySz.)II  szótár A: 1767 Zótár (Pápai Páriz–Bod: Dict. Lexicon a.) J: 1 1767 ’a szavak jelentését feltüntető, rendszerint ábécérendbe szedett szógyűjtemény | Wörterbuch’ # (↑); 2 1790/ ’szókészlet, szókincs | Wortschatz’ (NSz.) | szótag A: 1781 Szótagolni [sz.] (Szily: NyÚSz.) J: ’a szónak egy kisebb hangtani egysége | Silbe’ # | szójáték A: 1817 szójáték (HasznMul. 25: 194) J: ’hasonló hangzású szavak játékos összekapcsolása, ill. kiforgatása | Wortspiel’ | szószék A: 1823 szószéken (NSz.) J: ’kisebb szónoki emelvény | Kanzel; Katheder’ | Ilyenek még: szókönyv ’a szavak jelentését feltüntető, rendszerint ábécérendbe szedett szógyűjtemény | Wörterbuch’ (1799: MKurir 1799. aug. 20.: 240); szórend ’stílus | Stil’ (1806: Szily: NyÚSz.) ’szavaknak (meghatározott) sorrendje a mondatban | Wortfolge’ (1845: Szily: NyÚSz.)

Összetett szavak előtagja, azonos a →szó szóval. |  ⌂  Az 1. csoport szavai belső keletkezésűek. A szószóló és a szójárás összetétel tagjai egymással jelöletlen birtokos jelzős alárendelő kapcsolatban vannak, míg a szóbeszéd tautologikus összetétel. A szófiabeszéd és a szófiaszó előtagja ugyancsak összetett szó, a →szó és a fia (a →fiú E/3. személyű birtokos személyjeles alakja) összetétele, valószínűsíthető jelentése ’szószaporítás’. A szószátyár utótagja talán a (R.) szatyár ’piszkos, koszos; durva, vulgáris’  (1604: NySz.). – A 2. csoport szavai tudatos szóalkotással keletkeztek a nyelvújítás korában, főleg német mintára; vö. ném. Wörterbuch, Wortschatz, Wortspiel stb.

☞ TESz. szófia a., szószátyár a., szószék a., szótár a.; EWUng.→ beszéd, fiú, jár, játék, szék¹, szó, tag, tár²