szív¹ [2/1] A: 1456 k. kÿ ʒÿa (SermDom. 2: 260), de vö. →szívós; 1478 Zywo [sz.] [szn.] (OklSz.); 1552 elszouárkozuán [sz.] (NySz.); 1577 verszipo [sz.] (KolGl.); 1590 fel-szijhattya [sz.] (NySz.); 1707 Szévátyú [sz.] (MNy. 8: 129); 1763 szivu [□] (NSz.); 1766/ ki szípó [sz.] (NSz.); 1771 szívta (NSz.); 1880 ê-szil [□] (Nyr. 9: 282); nyj. szin (MTsz.) J: 1 1456 k. ’szájjal, szívószervvel, szívóeszközzel ritkított levegőjű teret előidézve vmely folyékony anyagot kivon, kiszivárogtat és így vhova juttat | saugen’ # (↑); 2 1519 ’〈lyukacsos szerkezetű anyag〉 apránként magába vesz, elnyel | einsaugen, verschlingen’ # (JordK. 907); 3 1550 e. ’légnemű anyagot belehel | einatmen’ # (RMKT. 4: 66); 4 [ki~] 1595 ’〈orrot〉 kifúj | sich schneuzen’ (Ver. 64.); 5 1626 ’vonz | (an)ziehen’ (NySz.); 6 [be~] 1643 ’orrán át beszippant | aufschnupfen’ (Comenius: Jan. 174); 7 1669 ’vhonnan mint forrásból merít, szerez | entnehmen’ (NySz.); 8 [vissza~] 1763 ’〈állítást, panaszt〉 visszavon | zurücknehmen 〈Behauptung, Beschwerde〉’ (NSz.); 9 [ ~ja a fogát, ínyét] 1792 ’nyelvét, ajkát rátapasztva tisztít; 〈bosszúsága jeleképpen〉 a levegőt befelé szíva sajátos hangot hallat | in den Zähnen herumsaugen; im Ärger die Luft durch die Zähne einziehen’ (NSz.); 10 1794 ’〈pipát, szivart, cigarettát〉 szív, 〈dohányt, kábítószert〉 fogyaszt | rauchen, schnupfen’ # (NSz.); 11 [be~] 1831 ’leissza magát, lerészegedik | sich betrinken’ (NSz.); 12 1838 ’〈tésztát〉 nyújt | ausrollen, ausziehen 〈Teig〉’ (Tsz.); 13 [főleg ki~] 1897 ’színt elhalványít, kifakít | die Farbe ausziehen’ (NSz.) Sz: szivárkozik 1552 [sz.] ’szivárog | sickern’ (↑) | szivár 1585 k. spongÿazovar ’szivacs | Schwamm’ (Gl. spongya a.); 1870 ’lopó 〈szívóeszköz〉 | Heber’ (CzF.) | szivat 1643 ſzivattyuval [sz.] ’pumpál | pumpen’ (Comenius: Jan. 90); 1992 ’bosszant, zaklat | schikanieren’ (Kis: KatSz.) | szivattyú 1643 ſzivattyuval ’szívószerkezet | Pumpe’ (Comenius: Jan. 90); 1897 ’szivárvány | Regenbogen’ (MTsz.) | szivárog 1658 e. szivárgani [sz.] ’szinte észrevétrenül áramlik, csorog | sickern’ (ErdTörtAd. 1: 94) | szívódik 1677 szivódnak ’szikkad | trocken werden’ (MonÍrók. 18: 104); [főleg igekötővel] 1851/ ’beivódik | aufgesogen werden’ (NSz.); [fel~] 1930 ’eltűnik; elmegy | verschwinden; weggehen’ (Zolnay–Gedényi) | szívóka 1685 szívókáján (MNy. 64: 230) | szivattyúz 1803 ſzivattyúzni [sz.] (Márton J.: MNSz.–NMSz. Pumpen a.)

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A →szopik tövével függ össze; az i̮ ~ o váltakozáshoz vö. →pirong. Hasonló onomatopoetikus szavak más finnugor nyelvekben: vog.  (Szo.) sipγ- ’szív, szopik’; osztj.  (O.) sewta ’ua.’; votj.  (Uf.) śupśị̑- ’ua.’; cser.  (B.) šupša- ’ua.’; stb. Ezeknek a magyar szóval való etimológiai összefüggése nem zárható ki teljesen, de az onomatopoetikus jelleg és néhány fonetikai nehézség miatt nem is bizonyítható. A szil, szin, szivu változatokhoz vö. →hív¹, →rí. A 4. jelentéshez vö. a 6. jelentést. A 13. jelentés keletkezéséhez hozzájárulhaott a ném. ausziehen ’‹szín, Nap által›’ is.

☞ TESz.; EWUng.→ szepeg, szikkad, szimatol, szipirtyó, szipka, szipoly, szippant, szivacs, sziváj, szivar, szivárvány, szívós, szopik, vér-¹

szív² [7/1] A: 1372 u./ ʒeueuel, ʒÿueben (JókK. 36, 4); 1405 k. ʒiw (SchlSzj. 415.); 1416 u./¹ zu̇, zu̇uo̗cbèn (BécsiK. 261); 1456 k. ʒibe [szí □] (SermDom. 1: 284) J: 1 1372 u./ ’az emberi léleknek, főleg érzéseknek, szeretetnek, jóindulatnak a hordozója, foglalatja | Seele’ (JókK. 4); 2 1405 k. ’ember, állat vmely belső szerve | inneres Organ 〈im allg〉’ (↑); 3 1416 u./¹ ’vminek a belső része | Inneres’ (BécsiK. 242); 4 1533 ’vérkeringést biztosító, létfontosságú szerv | Herz 〈Organ〉’ # (Murm. 714.); 5 1536 ’bátorság | Mut’ (Pesti: Fab. 19); 6 [ ~em] 1585 ’kedvesem | mein(e) Liebe(r), Liebste(r) 〈als Anrede〉’ (LevT. 2: 68); 7 1588–1589 ’kőr 〈kártyalap színe〉 | Herz als Spielkartenfarbe’ (MNy. 75: 511); 8 1797 ’vmely helynek, intézménynek a központja | Zentrum’ (NSz.); 9 1878 ’stilizált szívforma; szív alakú tárgy | stilisierte Herzfigur, herzförmiges Ding’ # (NSz.) Sz: szívű [csak szószerkezetben] 1416 u./¹ zu̇uo̗uèc (BécsiK. 133) | szívetlen, szívtelen 1604 Szivetlen (Szenczi Molnár: Dict.); 1742/ szivtelen (NSz.) | szíves 1636 szíves ’bátor | mutig’ (NySz.); 1679 ’jószívű, készséges, kedves | freundlich, herzlich’ (Kertész: Száll. 87) | szível 1750–1771 meg ne szívelje ’szívére vesz | zu Herzen nehmen’ (NySz.); 1774 ’kedvel | lieb haben’ (NSz.) | szíveskedik 1767 szíveskedel ’szerelmeskedik | liebeln, sich liebkosen’ (NSz.); 1787 ’készséges, kedves magatartást tanúsít | belieben’ (NSz.) | szívlel 1818 szivlelhetvén [sz.] ’kedvel | lieb haben’ (NSz.); [meg~] 1877 ’〈tanácsot, tanítást〉 megfogad | beherzigen 〈Rat, Lehre〉’ (NSz.) | szívélyes 1842 szivélyes (Szily: NyÚSz.)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog.  (T.) šäm; osztj.  (V.), (DN.) sĕm; zürj.  (Sz.) śe̮le̮m; votj.  (Sz.), (K.), (G.) śulem; cser.  (KH.), (U.), (M.), (B.) šüm; md.  (E.) śeďej, śeďeŋ, (M.) śeďi; finn sydän; lapp  (K.) ťš́ǡ̮δ̨ĕ; – jur. śej; szelk. sīče, sīďe; kam. sī; stb.: ’szív’ [uráli *śiδä(-mɜ) vagy *śüδä(-mɜ) ’ua.’].  ⌂  A *δ már az ugor alapnyelvben eltűnhetett. A szív² főnév a ragozott alakokból lett elvonva. Az 1. jelentés a középkori latin fordításirodalom hatásra alakulhatott ki; vö. lat. cor ’szív, lélek’. Az 5. jelentéshez vö. lat. animus ’lélek; kedv’; fr. cœur ’szív; kedv’.

☞ JSFOu. 30/5: 58; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ nagy-¹UN UEW. № 960