szít A: 1405 k. ʒito [sz.] (SchlSzj. 1918.) J: 1 1405 k. ’〈tüzet〉 éleszt, égését fokozza | anfachen 〈Feuer〉’ (↑); 2 1559 ’vkihez, vmihez vonzódik, húz hozzá | zu jmdm od. es mit etw halten’ (Székely I.: Krón. 159b); 3 1589–1591 ’〈érzelmet, indulatot, vmely folyamatot stb.〉 előidéz, gerjeszt, növel, 〈személyt〉 vmire biztat | anstiften, anzetteln’ (MNy. 75: 511); 4 1594 e./ ’gyűjt, összekotor | sammeln, zusammenscharren’ (Balassi: Camp. 52); 5 1793/ ’vonz, a maga körébe von, a maga oldalára állít | für sich gewinnen’ (NSz.); 6 1838 ’〈gyertyát, mécsest〉 koppant, 〈lámpabelet, kanócot〉 lecsavar | schneuzen 〈Kerze〉, zurückdrehen 〈Docht〉’ (Tsz.); 7 [ki~, be~ is] 1897 ’kihúz, kijjebb kapar 〈parazsat, tüzet〉 | scharren 〈Glut, Kohle usw.〉’ (MTsz.) Sz: szító 1405 k. ’piszkafa, -vas | Schürzeug’ (↑)

Bizonytalan eredetű, esetleg fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A szótő ismeretlen eredetű. A végződés műveltető igeképző lehet. A 3. jelentés metaforikus úton alakult ki az 1. jelentés alapján; a 2. és 5. jelentéshez vö. a →szív¹ ’húz’ jelentését. A 4., 6. és 7. jelentés a tűz szításával, ill. a parázs kikaparásával függhet össze.

☞ TESz.; EWUng.