székács × A: 1795 k. Székáts (NSz.); nyj. szëkâcs (MTsz.) J: 1 1795 k. ’egy fajta galamb, örvös galamb | Art Taube, Ringeltaube’ (↑); 2 1897 ’harkály | Specht’ (MTsz.); 3 1897 ’húsvágó bárd | Beil zum Zerhauen von Fleisch’ (MTsz.)
Szláv jövevényszó. | ≡ Szbhv. (N.) sèkâč ’vágóvas, nyeles hidegvágó; beütővas; lemezvágó olló’; szlk. sekáč ’vmit vágó személy; metszőszerszám; nyelesvéső stb.’; or. секач ’nyeles hidegvágó; tőzegfejtő ‹szerkezet v. munkás›’; stb. [< szláv *sěk- ’vág, metsz’]. – Valószínű, hogy az átvett jelentés a sokkal általánosabb ’vágóeszköz’ lehetett. A jelentést az magyarázza, hogy a madár a csőrével a fát kopácsolja, s így a kérget felhasítja; vö. még ang. pecker ’harkály; hegyes kapa, csákánykapa; stb.’. Az 1. jelentés keletkezésének alapja tisztázatlan. Szóföldrajzi okok miatt a 3. jelentés a szlovákból származik.
☞ TESz.; EWUng.→ szécs