szék-

I  székhely A: 1395 k. ſek heh [ɔ: ſek hel] (BesztSzj. 1234.) J: 1 1395 k. ? ’tartózkodási hely; uralkodó, intézmény, szervezet stb. állandó tartózkodási és működési helye | Aufenthaltsort; Residenz’ # (Szily: NyÚSz.), 1527 ’ua.’ (ÉrdyK. 461); 2 1492 ’negyed jobbágytelek | ein Viertel Bauernlehen’ (MNy. 1: 377); 3 1560 k. ’székház, tanácsház | Rathaus’ (GyöngySzt. 2511.) | székház A: 1621 ſzékház (Szenczi Molnár: Dict.) J: ’hatóság, intézmény, hivatal stb. központja, központi épülete | Hauptsitz, Stammhaus’ # | székváros A: 1790 Szék Várost (NSz.) J: ’olyan város, amelyben székhely van | Residenz(stadt)’II  székülő † A: 1456 k. ʒek ile (SermDom. 2: 318); 1562 szék-ülők (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 205) J: ’törvényszéki ülnök | Beisitzer’ | széktörés † A: 1574 ʒeek teöreſnek (RMNy. 2/2: 239) J: ’a törvényszék megsértése | Beleidigung des Gerichtes’ | széklevél † A: 1590 Szek leuel (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 234) J: ’ítéletlevél, bírósági határozat | Urteilsschrift’ | Ilyenek még: székállás ’törvénykezési szünet | Gerichtsferien’ (1585: Cal. 572); székgyűlés ’törvényszéki ülés | Sitzung des Gerichts’ (1708: Pápai Páriz: Dict.)III  székhús † A: 1632 székhúst (OklSz.) J: ’mészárszékbeli hús | Fleisch aus der Fleischerei’ | székálló † A: 1786 szék áló (MNy. 65: 477) J: ‹mn› 1786 ’a mészárossal, ill. a mészárszékkel kapcsolatos | Fleischer-’ (↑) | ‹fn› 1824 ’mészáros | Fleischer’ (NSz.) | székgazda † A: 1841 székgazda (ErdélyiH. 1841. dec. 24.: 197) J: ’mészáros | Fleischer’IV  székrekedés A: 1669 székrekedést (NySz.) J: ’a széklet elmaradása, szorulása | Stuhlverstopfung’ #V  székújítás † A: 1782 Szék-újítás (NSz.) J: ’hivatali tisztújítás | Beamtenneuwahl’ | székfoglaló A: 1833 székfoglaló ... ülést (Jelenkor 1833. márc. 23.: 187); 1837 székfoglalók (NSz.) J: ‹mn› 1833 ’tagság, tisztség elfoglalásakor mondott, arra az alkalomra írt 〈beszéd, előadás〉 | Antritts-’ (↑) | ‹fn› 1837 ’tagság, tisztség elfoglalásakor mondott beszéd, előadás | Antrittsrede, -vorlesung’ (↑)

Összetett szavak előtagja, azonos a →szék¹ szóval. |  ⌂  Az előtag jelentése az 1. csoportban: ’tisztség, hivatal’; a 2. csoportban: ’törvényszék, bíróság’; a 3. csoportban: ’mészárszék’ (vö. →mészárszék); a székrekedés szónál (4. csoport): ’széklet’; az 5. csoportban: ’hivatal, tisztség’. A tagok között alárendelő viszony van (többnyire jelöletlen birtokos jelzős és tárgyas kapcsolatok).

☞ TESz.; EWUng.→ áll¹, foglal, gazda, ház, hely, hús, levél, rekesz, szék¹, tör, új, ül¹, város

szék¹ A: 1156 Saulſcekei [hn.] (MNL (OL) Dl. 238264); 1372 u./ ? P[re]dicalo ʒekbe (JókK. 58); 1416 u./¹ zèkec (BécsiK. 149); nyj. szēkën (Nyatl.) J: 1 1156 ? ’székhely; lakhely, lakás | Residenz; Wohnort, Wohnsitz’ (↑), 1416 u./² ’ua.’ (MünchK. 11va); 2 [prédikáló~, szó~] 1372 u./ ’az a hely, ahonnan a szentbeszédet mondják | Kanzel, Predigtstuhl’ (↑); 3 1395 k. ’egy fajta ülőbútor; pad 〈templomban〉 | Stuhl, Sessel; Gestühl’ # (BesztSzj. 1233.); 4 1416 u./¹ ’trón; állás, hivatal | Thron, Stuhl 〈auch als Amt〉’ (↑); 5 1462 ? ’Erdélyben egy-egy közigazgatási kerület | Bezirk, Landschaft 〈in Siebenbürgen〉’ (OklSz. 1. szék a.), 1575 ’ua.’ (NySz.); 6 1515 k. ? ’bírói testület, ill. annak tanácskozása | Richterstuhl; Gericht’ (AporK. 221), 1525/ ’ua.’ (TörtTár 1908: 80); 7 1522 ’vágópad, mészárszék; munka végzéséhez használt állvány, asztal | Schlachtbank, Metzgerei; Gestell’ (MNy. 11: 83); 8 [pohár~] 1533 ’tálalóasztal, tálalószekrény | Anrichte, Gläserschrank’ (Murm. 1792.); 9 1557 ’árnyékszék | Abort’ (MNy. 68: 93); 10 1577 ’gyaloghintó; nyugágy | Sänfte; Liegestuhl’ (KolGl.); 11 1577 k. ’széklet | Stuhlgang’ (OrvK. 6); 12 1884 ’bányaerek, telérek kereszteződése | Kreuzung von Erzadern’ (Nyr. 13: 238) Sz: székes [1237–1240] Scekesmagos [hn.] (PRT. 1: 781) | székel 1833 Székelés [sz.] ’székletet ürít | den Darm entleeren’ (Bugát–Schedel: OrvSz.); 1879 ’székhelyét tartja vhol, lakik | residieren’ (NSz.) | széklet 1902 széklet (Simonyi–Balassa: NémMSz.)

Ótörök jövevényszó. |  ≡  Kāšγ. säkü ’pult; bódé, bolt’; oszm. seki ’oszloptalp; ülésre használt föld- v. kőpad’; csuv. saԍǝ̑ , sak ’falhoz erősített pad, lóca’; stb.  ≋  Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók.  ⌂  A magyarba átkerült alak *säki vagy *säkü. A szék alak a szóvégi magánhangzó eltűnésével és pótlónyúlással keletkezett; vö. →bér. Az eredeti jelentése ’pad v. lerakodó helyként szolgáló pad’ lehetett; a legtöbb jelentés (a 2–4., 7., 9. és 10.) ebből indul ki. Az 1. és 5. jelentés metonímia. A 6. jelentés önállósulással jöhetett létre; vö. törvénytevő szék ’törvényszék, bíróság’  (1590: NySz.), ill. →törvényszék. A 7. jelentés önállósulással alakult ki a →mészárszék-ből. A 11. jelentés a 9.-ből jött létre; a hozzájuk kapcsolódó székel, széklet származékok jóval későbbiek lehetnek.  ⚠  A fgr. *śewk(k)ä ’fonott ülőalkalmatosság’ (< *seŋä ’fon, megfon’) szóból való származtatása, valamint a török szó ősmagyarból való magyarázata téves.

☞ KSz. 7: 370; MNy. 3: 317; TESz.; UrAltJb. 55: 25; Ligeti: TörK. 121; EWUng.→ árnyékszék, csapszék, gyalog-, karszék, lucaszéke, mészárszék, pót-, szék-, szó-, törvényszék

szék² × A: 1380 ? zekfw (OklSzPótl.); 1493 k. zeekewel (FestK. 113); 1570 k. szikös [sz.] (Radvánszky: Csal. 3: 52); 1828 széka (TudGyűjt. 10: 71); 1834 szík (Kunoss: Szóf. Csir a.); nyj. székája [-ja birtokos személyjel] (MTsz.) J: 1 1380 k. ? ’vminek a belseje, veleje | Inneres’ (↑), 1493 k. ’ua.’ (↑); 2 1380 k. ? ’tojás sárgája | Eidotter’ (↑), 1533 ’ua.’ (Murm. 1030.)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A veláris toldalékolás (1828: ↑) igen késői analógiás hatás eredménye; hasonlóhoz vö. →íj, →nyír¹ stb.  ⚠  A →sző¹ szóból származékszóként való magyarázata téves.

☞ TESz.; Balázs: Deáks. 258; EWUng.→ székfű