szék¹ A: 1156 Saulſcekei [hn.] (MNL (OL) Dl. 238264); 1372 u./ ? P[re]dicalo ʒekbe (JókK. 58); 1416 u./¹ zèkec (BécsiK. 149); nyj. szēkën (Nyatl.) J: 1 1156 ? ’székhely; lakhely, lakás | Residenz; Wohnort, Wohnsitz’ (↑), 1416 u./² ’ua.’ (MünchK. 11va); 2 [prédikáló~, szó~] 1372 u./ ’az a hely, ahonnan a szentbeszédet mondják | Kanzel, Predigtstuhl’ (↑); 3 1395 k. ’egy fajta ülőbútor; pad 〈templomban〉 | Stuhl, Sessel; Gestühl’ # (BesztSzj. 1233.); 4 1416 u./¹ ’trón; állás, hivatal | Thron, Stuhl 〈auch als Amt〉’ (↑); 5 1462 ? ’Erdélyben egy-egy közigazgatási kerület | Bezirk, Landschaft 〈in Siebenbürgen〉’ (OklSz. 1. szék a.), 1575 ’ua.’ (NySz.); 6 1515 k. ? ’bírói testület, ill. annak tanácskozása | Richterstuhl; Gericht’ (AporK. 221), 1525/ ’ua.’ (TörtTár 1908: 80); 7 1522 ’vágópad, mészárszék; munka végzéséhez használt állvány, asztal | Schlachtbank, Metzgerei; Gestell’ (MNy. 11: 83); 8 [pohár~] 1533 ’tálalóasztal, tálalószekrény | Anrichte, Gläserschrank’ (Murm. 1792.); 9 1557 ’árnyékszék | Abort’ (MNy. 68: 93); 10 1577 ’gyaloghintó; nyugágy | Sänfte; Liegestuhl’ (KolGl.); 11 1577 k. ’széklet | Stuhlgang’ (OrvK. 6); 12 1884 ’bányaerek, telérek kereszteződése | Kreuzung von Erzadern’ (Nyr. 13: 238) Sz: székes [1237–1240] Scekesmagos [hn.] (PRT. 1: 781) | székel 1833 Székelés [sz.] ’székletet ürít | den Darm entleeren’ (Bugát–Schedel: OrvSz.); 1879 ’székhelyét tartja vhol, lakik | residieren’ (NSz.) | széklet 1902 széklet (Simonyi–Balassa: NémMSz.)
Ótörök jövevényszó. | ≡ Kāšγ. säkü ’pult; bódé, bolt’; oszm. seki ’oszloptalp; ülésre használt föld- v. kőpad’; csuv. saԍǝ̑ , sak ’falhoz erősített pad, lóca’; stb. ≋ Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók. ⌂ A magyarba átkerült alak *säki vagy *säkü. A szék alak a szóvégi magánhangzó eltűnésével és pótlónyúlással keletkezett; vö. →bér. Az eredeti jelentése ’pad v. lerakodó helyként szolgáló pad’ lehetett; a legtöbb jelentés (a 2–4., 7., 9. és 10.) ebből indul ki. Az 1. és 5. jelentés metonímia. A 6. jelentés önállósulással jöhetett létre; vö. törvénytevő szék ’törvényszék, bíróság’ (1590: NySz.), ill. →törvényszék. A 7. jelentés önállósulással alakult ki a →mészárszék-ből. A 11. jelentés a 9.-ből jött létre; a hozzájuk kapcsolódó székel, széklet származékok jóval későbbiek lehetnek. ⚠ A fgr. *śewk(k)ä ’fonott ülőalkalmatosság’ (< *seŋä ’fon, megfon’) szóból való származtatása, valamint a török szó ősmagyarból való magyarázata téves.
☞ KSz. 7: 370; MNy. 3: 317; TESz.; UrAltJb. 55: 25; Ligeti: TörK. 121; EWUng.→ árnyékszék, csapszék, gyalog-, karszék, lucaszéke, mészárszék, pót-, szék-, szó-, törvényszék
szék² × A: 1380 ? zekfw (OklSzPótl.); 1493 k. zeekewel (FestK. 113); 1570 k. szikös [sz.] (Radvánszky: Csal. 3: 52); 1828 széka (TudGyűjt. 10: 71); 1834 szík (Kunoss: Szóf. Csir a.); nyj. székája [-ja birtokos személyjel] (MTsz.) J: 1 1380 k. ? ’vminek a belseje, veleje | Inneres’ (↑), 1493 k. ’ua.’ (↑); 2 1380 k. ? ’tojás sárgája | Eidotter’ (↑), 1533 ’ua.’ (Murm. 1030.)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ A veláris toldalékolás (1828: ↑) igen késői analógiás hatás eredménye; hasonlóhoz vö. →íj, →nyír¹ stb. ⚠ A →sző¹ szóból származékszóként való magyarázata téves.
☞ TESz.; Balázs: Deáks. 258; EWUng.→ székfű