száz A: 1067/ ? Zaztẏ [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 804); 1217/ Sceculzaz (VárReg. 208.) J: ‹fn› 1 1067/ ? ’száz egyénből álló (katonai) egység | aus hundert Personen bzw. Häusern bestehende Gruppe’ (↑), 1217/ ’ua.’ (↑); 2 1700 ’évszázad | Jahrhundert’ (NSz.) | ‹számn› 1372 u./ ’tízszer tíz | hundert’ # (JókK. 82) Sz: százas 1416 u./¹ zazaſokat ’(katonai) százados | Hauptmann’ (BécsiK. 24); 1526 ‹mn› (SzékK. 39); 1838 ’száz egység értékű pénz | Hunderter(schein)’ (NSz.); 1870 ’〈a százat jelölő számjegy neveként〉 | Hundert’ (CzF.) | század 1519 k. zazad maganal ’század(rész) | Hundertstel’ (DebrK. 180); 1604 ’〈katonai szervezeti egység neveként〉 | Kompanie 〈Milit〉’ (Szenczi Molnár: Dict.); 1763 ’száz évnyi idő | Jahrhundert’ (NSz.) | százados 1519 zazadoſokath ’legmagasabb (a főhadnagynál eggyel magasabb) tiszti rendfokozat(ú személy) | Hauptmann’ (JordK. 50); 1796 ‹mn› (NSz.); 1904 ’száz egység értékű pénz | Hunderter(schein)’ (TESz.) | százalék 1845 %-ra (NSz.) | leszázalékol 1929 leszázalékolták ’rokkantsági állományba helyez | für arbeitsunfähig erklären’ (Népszava 1929. aug. 15.: 3)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) šɛ̮̄t; osztj.  (V.), (O.) sat; zürj.  (Sz.) śo; votj.  (Sz.) śu; cser.  (KH.) šüδə; md.  (E.) śado, (M.) śada; finn sata; lp.  (norv.) čuotte: ’száz’ [fgr. *śata ’ua.’ < ősárja; vö. óind śatám; av. satəm; stb.: ’ua.’; vö. még lat. centum ’ua.’].  ⌂  A szóvégi z-hez vö. →ház, →kéz stb. A százados származék déli szláv mintára utalhat; vö. szbhv.  (R.) sȁtnīk ’kapitány’ (< szbhv. sto ’száz’).

☞ Munkácsi: ÁKE. 559; MSFOu. 151: 311; TESz.; MSzFE.; IUSprK. 47; EWUng.→ centi, százszorszép, toklászUN UEW. № 941