szárma × A: 1784 ſzárma, ſzarma (Baróti Szabó: KisdedSz. 74); 1826 szármánt [□] (TudGyűjt. 2: 46); 1886 szármát [□] (Nyr. 15: 428); nyj. szármány (ÚMTsz.); szármót [□] (Nyatl. töltött káposzta a.) J: 1 1784 ’töltött káposzta, ill. ennek tölteléke | gefülltes Kraut bzw. dessen Fülle’ (↑); 2 1897 ’savanyított káposztafej | eingesäuerter Kopfkohl’ (MTsz.)
Szerbhorvát jövevényszó, részben esetleg román közvetítéssel is. | ≡ Szbhv. sarma ’töltött káposzta, töltött szőlőlevél’; – vö. még rom. sarma ’ua.’. A szerbhorvátban az oszm. sarma ’ua.’ szóból jött létre. ≋ Megfelelői: blg. сарма; mac. сарма; újgör. σαρμάς; stb.: ’ua.’. ⌂ Egyes változatok t szóvége tisztázatlan eredetű. – A (N.) szármáli ’ua.’ (1893: Nyr. 22: 94) a rom. sarmale [többes szám] ’ua.’ közvetlen átvétele.
☞ MNy. 1: 256; Kniezsa: SzlJsz. 751; TESz.; EWUng.