szála A: 1788 Szálán (NSz.); 1793 Szalában (NSz.); 1799 Zála (NSz.); 1807 szállája (NSz.) J: ’(tágas) terem | Saal’

Olasz  (É.) jövevényszó. |  ≡  Ol.  (tr.), (vel.), (v.-ven.) sala ’terem, szoba’ [germán eredetű; vö. longobárd sala ’ua.; épület; lakóhely’].  ≋  Megfelelői: ném. Saal; sp. sala; fr. salle; stb.: ’(nagy) csarnok, terem’.  ∼  A (R.) szál ’csarnok, terem’  (1790: NSz.) külön átvétel a németből.

TESz.; EWUng. szaletli, szalon