szócikk megosztása

suttog A: 1577 súttogo [sz.] (KolGl.); 1585 Suttogo [sz.] (Cal. 1038); 1598 sutogiatok (NySz.); nyj. suttyogó [sz.] (ÚMTsz.) J: ’halk, fojtott hangon beszél | flüstern’ #

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Olyan típusú hangjelenségeket utánoz, mint a →súg, →susog igék. A végződés -g gyakorító képző.  ∼  A palatoveláris párhuzamosság alapján idetartozik a setteg ’suttog’  (1553: RMKT. 3: 165).

☞ TESz.; EWUng.