súg A: 1300 k. Sugatagtou [sz.] [hn.] (OklSz.); 1470 megſugia (SermDom. 2: 405); 1527 ſwggot (ÉrdyK. 189); 1863 Csug (Kriza [szerk.] Vadr. 494); nyj. súgg (Bálint: SzegSz.); sugik [□] (ÚMTsz.) J: 1 1300 k. ’zúg 〈sebes folyású víz, szél, erdő stb.〉 | sausen, brausen 〈schnell fließendes Wasser, Wind〉; rauschen 〈Wald〉’ (↑); 2 1470 ’sugalmaz, sugall | eingeben, suggerieren’ (↑); 3 1506 ’fojtott, halk hangon mond, közöl vmit | flüstern’ # (WinklK. 323); 4 [ma be~] 1525 ’elárul, besúg | verraten, angeben’ (VitkK. 63); 5 1541 ’surrog, zúg 〈rovar szárnya, rovar stb.〉 | schwirren, surren’ (Sylvester: ÚT. 2: 145); 6 [ki~] 1553/ ’kicsal, megkaparint | jmdm etw entlocken’ (Tinódi: Cronica D1b) Sz: sugatag 1300 k. [hn.] (↑); 1897 ’uszadékfa 〈amelyet a folyó a kanyarodásoknál lerak〉 | Treibholz, das in den Flußbiegungen ans Land gespült wird’ (MTsz.) | súgó 1339 Sugopatak [hn.] ‹foly mn-i igenév› (MNy. 10: 328); 1525 Sugoknac ‹foly mn-i igenév› (VitkK. 63); 1793 ’színházi alkalmazott, aki a színészt súgással segíti | Souffleur’ (NSz.); [be~] 1846 ’rendőrségi, titkosszolgálati informátor, spicli | Denunziant, Angeber’ (Életképek okt. 17.: 480) | sugall 1519 ſwgorlaſok [sz.] (JordK. 798) | sugallat 1649 sugallatot (Szily: NyÚSz.) | sugdos 1787 sugdosva [sz.] (NSz.) | sugalmaz 1851 sugalmazta (PNapló 1851. nov. 29.: [4]) | sugdolózik 1871 sugdolózás [sz.] (MUjs. 1871. jún. 21.: [2])
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Szorosan összefügg a →suhog igével, köztük szóhasadás ment végbe. A végződés -g gyakorító képző. A 2. és 4. jelentés metonímia a 3. alapján. A 6. jelentés szintén metonimikus, a valamit elcsenő hirtelen mozdulat súrlódó zajával lehet kapcsolatban; vö. →sikkaszt, suhint (→suhog).