strici A: 1868 Striczi [állatn.] (Nefelejts 1868. máj. 17.: 238); 1871 striczik (NSz.); 1917 stricci (Kabdebó: Jassz.) J: 1 1868 ? ’selyemfiú | Zuhälter’ (↑), 1882 ’ua.’ (NSz.); 2 1882 ’(fiatal) csibész, csirkefogó | (junger) Gauner’ (NSz.)
Német (B.) jövevényszó. | ≡ Ném. (B.) strizzi ’naplopó, csibész’, (B. argó) strizi ’strici; csibész’ [az ol. strizzare ’kiprésel, kifacsar’ vagy a cseh strýc ’nagybácsi; honfitárs, földi, szomszéd’ alapján, az utóbbi esetben szépítő, leplező megnevezés volna]. ⌂ Az argóból kiindulva vált szélesebb körben ismertté.
☞ TESz.; EWUng.