strúma A: 1865 struma [es. nem m.] (Babos: KözhSzt.); 1957 strúma (Bakos F.: IdSz.) J: ’a pajzsmirigy kóros megnagyobbodása, golyva | Struma’

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. struma ’a (nyaki) nyirokmirigyek megdagadása; golyva’, (tud.) ’golyva’ [tisztázatlan eredetű].  ≋  Megfelelői: ném.Struma; fr.strume; stb.: ’ua.’.  ⌂  A szó eleji s-hez vö. →stáció, →strófa stb.

TESz.; EWUng.