stráf × A: 1770 stráfos [sz.] (MNy. 60: 489); 1880 strófok (NSz.); nyj. estróf (ÚMTsz.); tráfos [sz.] (ÚMTsz.) J: ’csík, sáv; díszítésül alkalmazott szalag, csík | Streifen; bandartiges Stück als Verzierung’
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) straəf, (h. baj.-osztr.) strāffm̥, – ném. Streif, Streifen: ’hosszú, keskeny darab; csík, sáv stb.’ [indoeurópai eredetű; vö. ír (óír) srīab ’csík, sáv’; lett stara ’ua.; kötél’; stb.] ≋ Megfelelői: cseh štráf; szlk. štráf; stb.: ’csík, sáv, szalag’. ⌂ A szó belseji á-hoz vö. →frász, →ráf stb.; a szó belseji ó-hoz vö. →drót, →gróf stb. ∼ A (R.) strájf ’ua.’ (1822: MNy. 65: 476) a ném. Streif (↑) külön átvétele.
☞ TESz.; EWUng.