stószol A: 1859 stószolni [sz.] (VasárnapiU. 1859. nov. 20.: 558); 1893 stosszolót [sz.] (Jankó: Tord. 147); nyj. stóccó(l) (ÚMTsz.) J: 1 1859 ’bőrt színel, fényessé tesz 〈a tímásmesterség szavaként〉 | schlichten, glätten 〈Leder〉’ (↑); 2 1929 ’elmegy, eltakarodik | sich fortmachen’ (ÚMTsz.); 3 1966 ’oszlopba rak, felrak | aufschichten, in Haufen legen’ (Bakos F.: IdSzKéz.)
stósz A: 1881 stószokból (BorsszemJ. 1881. júl. 24.: 10); nyj. stócba(n) (ÚMTsz.) J: 1 1881 ’lökés, taszítás | Schub, Stoß’ (↑); 2 1927/ ’rakás, halom | aufgeschichteter Haufen’ (NSz.)
Német jövevényszók. | ≡ Ném. stoßen ’lök, taszít’, (R.) ’elmegy’, (baj.-osztr.) ’állít, fektet, helyez’, (h.) ’színel, kikészít ‹bőrt›’ [indoeurópai eredetű; vö. óind tupáti ’lök, taszít’; lat. tundere ’ua.; üt’; stb.] | ném. Stoß ’lökés, taszítás; ütközés; rakás, halom’. ≋ A főnév megfelelői: szbhv. štos ’lökés; rakás, halom’; cseh štos ’rakás, halom’; stb. ⌂ A ma már csak a bizalmas nyelvhasználatban élő szavak többszörös átvétellel kerültek a magyarba. A stószol 3. jelentése a stósz 2. jelentésének hatására jött létre.