sordély × A: 1395 k. ʒordel (BesztSzj. 1193.); 1405 k. ſordel (SchlSzj. 1781.); 1720 sordélynak (NSz.); 1793 Sordélly (NSz.); 1858 csordélyok (NSz.); nyj. sërdin, sördín, Surgyi, Zsördin (ÚMTsz.); sorgyé (Nyr. 30: 186); sördën, surdé (MTsz.) J: ’a sármányok családjába tartozó, nem költöző énekesmadár, kölesmadár | graue Ammer 〈Art Singvogel〉 (Emberiza c. calandra)’
Bizonytalan eredetű, esetleg fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A szótő esetleg onomatopoetikus eredetű lehet, és a szorog (→szorgalom) szócsaládjának tövével azonos. Az összefüggés magyarázata, hogy ezek a madarak csapatban repülnek; vö. →seregély. A szóvég -ély névszóképzőnek tűnik.
☞ TESz.; Kiss J.: Mad. 300; EWUng.→ szorgalom