sneff A: 1678 sneff (Horváth M.: NEl.); 1695 snepfek (Horváth M.: NEl.); 1706 sneft [□] (Horváth M.: NEl.); 1727 sneppezni [sz.] (Nyr. 46: 153); 1793 Isneff (Kiss J.: Mad. 154); 1795 k. Isnyeff (NSz.); 1863 sznepfből (NSz.); nyj. snëff (Kiss J.: Mad. 154); nëff (ÚMTsz.) J: ’szalonka | Schnepfe’
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. Schnepfe, (R.) schnepf ’szalonka’ [germán eredetű; vö. izl. (óizl.) mȳrisnīpa ’kis sárszalonka’; holl. snip ’szalonka’; stb.]. ≋ Megfelelője: szbhv. (R.) šnef ’ua.’. – A szóvégi ff és pp hanghelyettesítés eredménye; vö. →copf, →csap stb. Néhány változat a szó eleji mássalhangzó-torlódás különféle feloldásával jött létre. ⊚ A sneff vadászati szakszó.
☞ TESz.; EWUng.