smaragd A: 1166 Smaragdo [szn.] [lat. -o végződéssel] (HOkm. 7: 1); 1215/ Smaragdꝯ [szn.] (VárReg. 286.); 1416 u./¹ Smaꝛaǵdoſbol (BécsiK. 33); 1516 smaragd (Zolnai Gy.: Nyelveml. 203); 1519 Smaragdus (JordK. 65); 1788–1789 smáragdos [sz.] (NSz.); 1791 Smarágd (NSz.); 1866 Szmaragddal (NSz.) J: ’ékkőként használt zöld színű ásvány, drágakő | Smaragd’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. smaragdus ’smaragd’ [< gör. σμάραγδος ’ua.’; ősi, keleti eredetű vándorszó; vö. akkád baraqtu; héber bāreqet; óind marakata-, marakta-; stb.: ’zöldes színű földpát, drágakő, smaragd’]. ≋ Megfelelői: ném. Smaragd; le. szmaragd; stb.: ’smaragd’. ⌂ A szókezdő s-hez vö. →skandál, →skót stb.; a smaragdus, smaragdos változat szóvégi s-éhez vö. →ámbitus, →globus stb. A latin us ~ os végződés elmaradásához vö. →angyal, →mód stb.
☞ TESz.; EWUng.