smafu A: 1874 smafú (Bolond Miska 1874. márc. 15.: 50); 1925 smafu (Zolnay–Gedényi) J: 1 1874 ’semmiség, semmi, csekélység | Nichtigkeit’ (↑); 2 1926 ’ügyetlen ember | ungeschickter Mensch’ (ÚMTsz.)
Német (au.) jövevényszó. | ≡ Ném. (au.), (N.) schmafu ’aljas, galád, alávaló; fukar, fösvény, zsugori, irigy; gazember, szélhámos ‹főleg állítmányként v. határozóként›’, (B.) schmafuu ’közönséges, ocsmány, szégyentelen’ [a fr. je m'en fous ’nekem smafu’]. A szó a bécsi németből terjedt el. ⌂ 1. jelentésében állítmányként használatos, a 2., nyelvjárási jelentés magyar fejlemény lehet.
☞ TESz.; EWUng.→ fustély