skarlát A: 1227 ? scarlato [lat. -o végződéssel] (HOkm. 8: 20); 1395 u. ſcarlath (BesztSzj. 672.); 1405 k. ſocorlath (SchlSzj. 1237.); 1552 skárlát (Heltai: Dial. H1a); 1570 Iskarlath (RMNy. 2: 214); 1580 eskalat (MNy. 63: 97); 1669 skállát (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 400); nyj. karlát (ÚMTsz.) J: ‹fn› 1 1227 ? ’élénkpiros színű szövet | leuchtendroter Kleiderstoff’ (↑), 1448 ’ua.’ (OklSz.); 2 1682 ’élénkpiros szín | Scharlachfarbe’ (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 421); 3 1784 ’vörheny | Scharlachfieber’ # (NSz.) | ‹mn› 1395 k. ’élénkpiros | leuchtendrot’ (↑)

Olasz  (É.) jövevényszó. |  ≡  Ol.  (bol.) scarlat ’élénkvörös’, (rom.) ’élénkvörös színű szövet’, (bre.) scarlàt ’élénkvörös; ilyen színű anyag’ [lat.  (k.) scarlatum ’rikító vörös anyag’].  ≋  Megfelelői: ném.  (kfn.) scharlât ’ua.’, (kor. úfn.) scharlat ’ua.’; sp. escarlata ’élénkvörös; ilyen anyag, szövet; ilyen festékanyag’; stb. Forrása: újperzsa saqirlāt ’arannyal átszőtt élénkvörös brokát’, az arab siqlāṭ, siqillāṭ ’ua.’ közvetítésével. A szó a levantei kereskedelem közvetítésével terjedt el.  ⌂  A főnévi 3. jelentés önállósulás útján alakult ki a skarláthimlő ’skarlát’  (1771: NSz.), skarlátbetegség ’ua.’  (1775: NSz.) stb. összetételekből; keletkezéséhez bizonyára a lat.  (k.) febris scarlatina ’ua.’ és a ném. Scharlachfieber ’ua.’ is hozzájárult.  ∼  Ugyanerre az etimonra megy vissza: sarlak ~ sarlach ’ua.’  (1897: PallasLex.), ez a ném. Scharlach ’ua.’ szóból jött létre.

☞ TESz. sarlach a. is; EWUng.