sicc A: 1792 sittz (NSz.); 1820 siczki-siczki (NSz.); nyj. Sccc, succ ki (ÚMTsz.) J: ’〈macskák elhessegetésére, elkergetésére használt szó〉 | 〈Scheuchruf für Katzen〉’ #
sipirc A: 1795 sipirtz (DebrGr. 141); nyj. elsupércol [sz.] (ÚMTsz.) J: ’indulj!, lódulj! 〈indulatszó〉 | marsch! 〈Scheuchruf〉’
A szócsalád alapja, valószínűleg a sicc onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Önkéntelen hangkitörésből keletkezett.
A sipirc származékszó. | ⌂ A sipirc játszi szóalkotással jöhetett létre a sicc szóból. Eleinte az alföldi nyelvjárások szava volt, főleg macskaűző szóként használták, később, a jelentésbővülés után köznyelvi szóvá vált.
A szócsaládhoz még | ⌂⇒ Esetleg a magyarból: szlk. šic ’‹macskaűző szó›’.
☞ TESz. sipirc a. is; EWUng.