silbak ∆ A: 1647 silwachtot (Horváth M.: NEl.); 1709 siltwacht-nak (Horváth M.: NEl.); 1736 silbak (MonÍrók. 11: 397); 1770 Silbák (NSz.); 1799/ sirbakot (I.OK. 30: 259); 1874 silbok (Nyr. 3: 185); nyj. sirbók, sülbak (ÚMTsz.) J: 1 1647 ’őrség, őrszolgálat | Wache, Wacht’ (↑); 2 1709 ’(katonai) őrszem | (milit) Wachtposten’ (↑)
Német (au.) jövevényszó. | ≡ Ném., (au.) Schildwache, (baj.-osztr.) schiltwach, schiltwacht: ’őr, őrszem; őrség’ [< ném. Schild ’egy fajta védőfegyver, pajzs; a címer főrésze stb.’ + Wache ’őr, őrszolgálat stb.’]. ≋ Megfelelői: szbhv. šiljbok; cseh (R.) šilbock; stb.: ’őrség’. ⇒⌂ Az osztrák katonai nyelvből került a magyarba. ⌂ A szó belseji b, ill. a szóvégi k hanghelyettesítéssel keletkezett; vö. →bognár, →bükköny stb., ill. →abriktol, →hapták stb. A sirbak alakváltozat keletkezésében az l ~ r hangcsere mellett a népetimológia is szerepet játszhatott.