silány A: 1763 Silány (Szily: NyÚSz.); 1766 silán (MNy. 11: 264); 1788 zsillányabb (MNy. 65: 475); 1790 siványnyá (MNy. 37: 130); 1795 k. Szilány (NSz.); 1800 sívány (NyF. 14: 47) J: ‹mn› 1 1763 ’gyenge, rossz minőségű; értéktelen | gering schlecht; wertlos’ # (); 2 1769 ’kopott, elnyűtt | zerschlissen, abgetragen’ (NSz.); 3 1784 ’alávaló, jellemtelen 〈személy〉 | niederträchtig, charakterlos 〈Person〉’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 77); 4 1788 ’gyengén fejlett, satnya | zurückgeblieben, verkümmert’ (); 5 1800 ’terméketlen 〈föld〉 | unfruchtbar 〈Boden, Acker〉’ (); 6 1892 ’nehezen elviselhető, nyomorúságos 〈helyzet, élet〉 | elend, ärmlich, dürftig 〈Leben, Zustand〉’ (NSz.) | ‹fn› 1790 ’terméketlen, hasznavehetetlen föld | unfruchtbarer, unbrauchbarer Boden, Acker’ () Sz: silányít 1833 silányitani [sz.] (NSz.) | silányodik 1828 silányodik (MKurir 1828. aug. 1.: 90) | silányul 1829 meg silányult (Európa 4: 12)

Származékszó. |  ⌂  A →¹ ige siv- tőváltozatából keletkezett -ány névszóképzővel; vö. foszlány (→foszlik), továbbá →serény. Az eredeti alak a sivány. A silány alakváltozat szó belseji l-je a hiátustöltő v kiesésével keletkezett; a v ~ l hangváltakozáshoz vö. →szil¹. Az alakváltozatok között részleges szóhasadás ment végbe, mivel a melléknévi 5. és a főnévi jelentésben inkább a sivány alak, míg a további jelentésekben inkább a silány alak használatos. A jelentésekhez vö. →sivatag.

Bárczi: SzófSz.; Nyr. 74: 185; MNy. 48: 146; TESz.; EWUng. ¹