sikamlós A: 1645 sikamlós (NySz.); 1817 sikámlós (NSz.) J: 1 1645 ’csúszós, síkos | schlüpfrig, glitschrig’ (↑); 2 1837 ’kétértelmű, pikáns 〈tréfa, történet〉 | frivol, pikant 〈Spaß, Geschichte〉’ (NSz.)
Származékszó. | ⌂ A sikamló ’síkos, csúszós, sikamlós’ (1585: Cal. 614) szóból keletkezett melléknévképzővel. Az alapszó (a sikamlik ’(meg)csúszik’ (1604: Szenczi Molnár: Dict.) < sikamik ’ua.’ (1585: Cal. 614) közvetítésével) egy olyan igenévszó igei értékű tagjára mehet vissza, amelynek névszói értékű tagja a →sík. A sikamlós 2. jelentéséhez, amelyben a szó manapság leginkább használatos, vö. ném. schlüpfrig ’csúszós; kétértelmű, pikáns’.
☞ TESz.; EWUng.→ sík