serceg A: 1789 sertseg (NSz.); 1791 sertzeg (NSz.); 1804 Sörcögtetve [sz.] (NSz.); 1870 serczėg (CzF.); nyj. sërcog, szercseg (ÚMTsz.); sërtyëg (MTsz.) J: ’sistereg, pattog, ropog | knistern’
sercen A: 1854 serczent (Divatcsarnok 1854. nov. 10.: 1446); 1858 serczenne (NSz.); 1874–1876/ sercsenés [sz.] (NSz.); 1888 sörczenet [sz.] (NSz.) J: ’egyszeri, igen rövid sercegő hangot ad | einen einmaligen, sehr kurzen knisternden Ton von sich geben’
sercint A: 1884 serczintett (NSz.); 1893 serczentett (NSz.) J: 1 1884 ’(ki)köp | ausspucken’ (↑); 2 1896 ’sercenést előidéz | einen einmaligen, sehr kurzen knisternden Ton von sich geben lassen’ (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. | ⌂ A →percen típusú hangjelenségek érzékeltetésére szolgál. A szóvég különféle igeképzők.
☞ TESz.; EWUng.